Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009
A táborban az előző években beindított munkacsoportok, persze részben új tagokkal, folytatók a gyűjtéseket, megfigyeléseket, méréseket. Természetesen változatlan lelkesedéssel, nagy szorgalommal folyt tovább a barlangfeltárás. Ennek egyik fontos helyszíne a Leylánál volt. Az itt folyó bontás eredményre vezetett. A barlang ismert mérete duplájára nőtt. A feltárási munkákat a barlangász csoport vezetője. Varga Csaba irányította. A feltáró munkával párhuzamosan folytatódott a térképezés. Németh Gyula irányításával, a saját készítésű, igen egyszerű eszközökkel. Az eddig elvégzett mérések részben eszközök, részben tapasztalatok hiányában nem voltak kielégítően pontosak. Fölmerült a barlang újramérésének, feltérképezésének szükségessége. Hír János folytatta a barlangi élőlények gyűjtését, meghatározását, A feltárások során csontok is előkerültek, melyeket szintén ő igyekezett meghatározni. Kocsis Emília vezetésével egy kisebb létszámú csoport kataszterezési munkálatot végzett. Egy egészen új munka is adódott erre a táborra. Szlankó István a bükkzsérci általános iskolában tanulók segítségével kiállítást rendezett az Odorváron gyűjtött anyagokból, fényképekből. A kiállítás a késő délutáni órákban volt nyitva, hogy a napközben dolgozó falubeliek is megnézhessék. Szlankó Pista csak az első félidőben maradhatott a táborban. Hazajövetele után főleg Németh Márta viselte gondját a kiállításnak. A késői nyitva tartás kissé problémás volt, mert zárás után a sötétben még tel kellett jönnie a táborba. Szerencsére mindig volt egy-két táborlakó, aki csatlakozott hozzá. A július 28-ig tartó tábor utolsó napján nem hazafelé indultunk. Bekanyarodtunk a Hórvölgybe, ahol az erdészháznál a fiatal erdész Molnár László és félesége fogadott bennünket. Helyet adtak a tábori szivacsmatracainknak egy épületben, ahol tényőtobozokat és állatbőröket szárítottak. Nagyon segítőkészek, barátságosak voltak. Megmutatták lakásukat, melyet sok kitömött madár, állat, állatbőr és trófea díszített. Mi cserébe megmutattuk nekik a barlangban készült felvételeinket. Megkértük őket, ha a barlang felé járnak és valami „törvénytelenséget" észlelnek, értesítsenek bennünket. A táborból való hazatéréssel, a haza hozott felszerelések rendberakásával, raktározásával nem ért véget az odoros teendők sora. Tevékenységünk egyre szélesebb körben vált ismertté, ami elindította a több szálon futó levelezést. Egyrészről Gyula fordult levélben aug. 7-én Szabó Mátyás felügyelet-vezetőhöz, Fejes Dénes erdészetvezetőhöz azzal a kéréssel, hogy nyújtsanak segítséget a barlang megvédéséhez, újbóli lezárásához, ha felnyírnák. Továbbá kérte a forrás foglalását, sűrű szintvonalas térképet, a barlangi munkákhoz lámpákat, munkaruhákat és szükség esetén a bontásokban segítő ácsolatkészítő, esetleg robbantó szakembereket Másrészről levél érkezett az Országos Természetvédelmi Hivatal Nógrád-Heves megyei főfelügyelőjétől V Szabó Ferenctől aug. 24-én, melyből idézek: „Az elmúlt évben az Élet és Tudományban megjelent cikk után váltottam ez ügyben néhány levelet dr. Varga Lajos ny. gimn. tanárral. Őszintén sajnálom, hogy ezen információk nem jutottak el Önökhöz, mert úgy vélem ez évi tevékenységükhöz már több irányú segítséget adhatott volna hivatalunk." Majd a levél további részéből ismét egy idézet, „az 1976. január 1-gyel megalakítandó Bükki Nemzeti Parknak őrszemélyzete is lesz, amelyik az erdészeti szervekkel együtt meg kell hogy védje e barlangot is. Ez évi kapcsolatfelvételünknek hiánya sajnos azt a hátrányt jelenti, hogy a barlang lezárásához rendelkezésre álló Természetvédelmi Hivatali anyagi támogatást nem vehették igénybe." A levél végén a főfelügyelő úr vázol néhány utat, helyet, ahol segítséget kérhetünk. Felmerül a kérdés, ugyan miért nem jutott el hozzánk a fent említett információ? Augusztus 30-as keltezéssel ismét Gyula levelét olvashatjuk V Szabó Ferencnek címezve. Ebben vázolja barlangkutatási terveinket, és ismét segítséget kér a munkák folytatásához. Nem emlékszem, hogy ennek a kérésnek lett-e eredménye a forrás foglalása és kaptunk-e egyéb támogatást. Túl sokat valószínű nem. (Igaz, hogy ehhez a munkához nem tudnának annyi támogatást adni, ami túl sok lenne.) Az viszont biztos, hogy függetlenül a külső segítségek nagyságától a Tiszaföldvári Hajnóczy József 59
