Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

legnagyobb túrateljesítmény volt, elmentünk Odorvárra. A hosszúvölgyi erdészház fölött indultunk az Öreghegy, Odvasbükk, Táborhegy, piros kereszttel jelzett útján. Azon a nyáron úttörők táboroztak a Völgyfóháznál. Ezen a táboron is keresztül mentünk. Ittunk a Szent Erzsébet (akkor Cseresznyés) forrás vizéből. Közeledve Odorvárhoz két jó nagy dagonváson evickéltünk át. Végül a későbbi, forrásunkhoz vezető útra értünk, és hamarosan a forrást is megtaláltuk. Különös figyelmet szenteltünk annak, hogy a forrás alkalmas lesz-e a tábor ellátására. Úgy ítéltük, hogy ad elegendő vizet egy kis igazítás után, és elérhető távolságban van a kiszemelt táborhelytől, bár nem túl közel. Miután körüljártuk leendő táborhelyünket és a csúcsot, néhány felvételt készítettünk, majd kiültünk a kövekre és gyönyörködtünk a látványban. Jól esett a pihenés, de nem időzhettünk sokáig, mert a nap kezdett laposan sütni. Nekiindultunk hát lefelé a köveken a Hór-völgybe. A műút melletti utolsó 50-100 m kivételével, ahol meglehetősen meredek és morzsalékos volt a hegyoldal, egészen jól tudtunk haladni a lépcsősen elhelyezkedő nagy sziklákon. Határozottan könnyebbnek, kényelmesebbnek tűnt, mint az állandó egyenletes lejtésű terep. A völgyben a műúton gyorsan az erdészházhoz értünk, ahol meglepetés várt bennünket. Mamika, a Gyula édesanyja utánunk jött Debrecenből. Szerencséje volt, a Hór-völgyben egy kocsi felvette, így nem kellett sokat gyalogolnia, no meg a kocsis biztosan tudta, hogy hol van az erdészház. Anyósom is velünk töltött néhány napot. így a két nagymamának és lányainknak meséltünk a látottakról, tapasztaltakról. Azt hiszem ekkor dőlt el, hogy lesz ODORVÁRI TÁBOR, és én is ott leszek. Következzenek tehát először az általános, minden táborra vonatkozó dolgok, majd a táborok időrendi sorban. Az összefoglaló alapját képezik a táborokról szóló jelentések, jegyzetek és nem utolsó sorban a táborból anyukámnak írott, helyenként csaknem naplónak tekinthető leveleim. Szervezés Az 1962-es gyalogtúrán és az 1963-as családi terepszemlén szemügyre vett táborhely kicsinek és a forrásviz kevésnek tűnt nagyobb létszámú csoport számára. Az 1964-ben szervezendő tábor egyéb lehetőségei, körülményei sem tették lehetővé sok tanuló részvételét. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy bizonyos feltételekhez kötjük a jelentkezést. A táborba bukott tanuló nem jelentkezhetett. Az volt az álláspontunk, hogy aki megbukott, az töltse tanulással a nyarat, készüljön fel a javítóvizsgára, és igyekezzék a tanévben úgy teljesíteni, hogy méltó lehessen a táborozásra. Ezt a feltételt sok éven keresztül fenntartottuk. Az 1964-es első tábor előtt még nem tudhattuk, hogy lesz folytatás. Utána azonban bizonyossá vált, hogy újabb és újabb tanulóink kapnak kedvet a nomád élethez. Egykét év alatt kialakultak azok a tábori szabályok, amelyek elengedhetetlenek voltak a jó táborozáshoz. Szigorúan elvártuk a fegyelmezett viselkedést utazás és táborozás alatt. Aki fegyelmezetlen magatartásával rontotta a tábor szellemét, vagy veszélybe sodorta magát, vagy társait, azoknak kilátásba helyeztük a haza küldést. Erre egyszer sem került sor. Volt azonban néhány olyan tanuló, aki egy táborozás után tudta, hogy a következő táborra nem érdemes jelentkeznie. Kezdettől fogva tudatosítottuk, hogy nem üdülőtábort szervezünk. Aki részt akar venni, vállalnia kell valamilyen megfigyelő, gyűjtő, mérő, kutató stb. munkát, és a tevékenységtől függően az eredményt írásban, vagy valamilyen tárgyi formában összefoglalni. A tábor meghirdetésekor kitűztük a témákat, amelyek közül választhattak a tanulók a jelentkezéskor, így kialakultak a néhány fős csoportok a különböző munkaterületekre. A hátra lévő időben felkészülhettek segítségünkkel a munkára. Minden tábor előtt tartottunk egy megbeszélést, amelyen részletesen elmondtuk, mit kell vinni magunkkal és mi az, amit nem célszerű. A kezdő táborozók sok hasznos tanácsot 5