Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

azonban hatalmas, kikerülhetetlen sártenger állta utunkat. Pádár Kálmán, a sofőr már-már a visszafordulás gondolatával foglalkozott, mikor egy utolsó próbával végre mégis sikerült átevickélni a pocsolyán. A Mákszemrét és a táborhely közötti útszakasz vízzel telt, feneketlen gödrei az előbbihez képest már csak kellemetlen, de viszonylag könnyen leküzdhető akadályoknak bizonyultak. A Bükkzsérc felől jövő dózeres út száraz volt, de a mély bevágások, vízmosások miatt az sem lett volna jobb. Látszott, hogy az előző időben nagy esők áztatták a környéket. Mint minden táborban, ebben is úgy kezdődött az élet, hogy mindenki kiválasztotta a sátorhelyet. A régiek leginkább az előző évi helyükre verték most is a sátrat, mintha az lenne az otthon. A tábor hagyományaihoz híven ők ezúttal is szívesen segítettek a sátorverésben az először táborozóknak. Egy különítmény a forrást, egy másik a latrinát hozta rendbe. Komoly közösségi feladat volt a „konyha" befedése a nagy nylon fóliával. A környező fákra, és a földbe ásott karókra igyekeztünk minél feszesebben felrögzíteni. Ez soha nem sikerült egészen jól. Az első eső után rendszerint kiderült, hogy valahol nem feszítettük meg eléggé, és dézsányi víz gyűlik össze a bugyrokban. Ezek kiürítése igen mókás foglalatosság volt Az alulról megnyomott tömlőből előre nem látható úton zúdult le a víz, nyakon öntve azt, aki nem tudott elég fürgén el ugrani. Ezen kívül akármerre irányítottuk, mindig a konyhagödörbe ömlött. Ennek következményeként néhány napig a főzésnél sárban tapicskoltunk. Az nagy szerencse volt, hogy az előkészületi munkákat még száraz időben sikerült elvégezni, mert az elkövetkezőkben kaptunk bőven az égi áldásból. Július 22-én Gyula a következőket írta jegyzetfüzetébe. „Odakint zuhog az eső. Délről nagy sötétedés érte el a tábort. Szórványos mennydörgéssel jött lassan az Odor-lápa felől. A felhők behömpölyögtek a táborra. 30-50 inig lehet tisztán ellátni. Esős vasárnap délután." Ekkor fél óra alatt esett 19 mm, majd kis szünet után újabb 15 mm eső. Az esővíz mennyiségét már az előző évben is mértük és érdeklődéssel hasonlítgattuk az idei adatokkal. Meglepőnek találtuk, hogy az igen felázott út és a megtapasztalt nagy eső ellenére a Hór-patak medre az Odorvár alatt száraz volt. A Hosszúvölgyből befolyó kis patakocska vize is eltűnt a Kisrétnél. Táborozásunk ideje alatt figyeltük forrásunk vízhozamának változását. Megállapítottuk, hogy elég nagymértékben fíigg az esőtől. A vízmennyiség növekedése már egy napon belül jelentkezik. Ez azt feltételezi, hogy nem túl vastag rétegen áthaladva jut az esővíz a forrás vizéhez, és szennyeződéseket moshat bele. Ez nem jó jel. 21-én, jó időben, reggel fél hétkor indult egész napos túrára egy csapat. Eső nem kergette őket és így sok pihenővel, kényelmes gyaloglással tették meg az összesen 26 km utat, amely 250 m szintkülönbséget jelentett. Az út egyik szakaszáról csodálatos panoráma nyílt a látókövek sorára. Egy másik helyről a durván megsebzett Bélkő látványa ébresztett gondolatokat. Talán lehetne az építőiparhoz kevésbé értékes helyről is nyerni alapanyagot. A Várkútnál ismét elszomorító látvány tárult túrázóink elé. Az amúgy jól megépített szebb időket látott turistaház lerobbant állapotban, természetesen nem üzemelt. Síkíőkútról megállapították, hogy lelakott, a tó egy posvány. A hegyoldalba épített nyaralók egy része csúnya, ízléstelen, pedig egyik-másik épület igen mutatós, sok pénzből épülhetett. Annak ellenére, hogy a túra nem minden látni valója volt szívet melengető, érdemes volt rászánni a napot és megismerkedni országunk egy kis darabkájával. Este 5 órára értek vissza a táborba és a szokatlanul hosszú séta után nem volt éjszakába nyúló vacsorázgatás, hosszú beszélgetés. Velünk volt a táborban az iskola csillagászati távcsöve. Jó szórakozás volt a késő délutáni órákban a csúcson felállítva meglesni a Csákány oldalában lévő tisztáson legelésző szarvasokat, bár egy kicsit furcsa volt, hogy fejjel lefelé mozogtak. Este a csillagos ég tanulmányozása került sorra. Néztük a Holdat, a Jupitert és a csillagos ég egyéb csodáit. Előkerült a kis tábori könyvtárból az égbolt térképe, amelynek segítségével megkerestük, azonosítottuk a csillagképeket. A szokásos esti beszélgetések, beszámolók, tervezgetések kiegészültek az égi kalandozásokkal. A táborban és közelében megfigyelhettünk barátságos erdei pityert, óvatos barátcinegét, harkályt és csuszkát. A jobb megfigyeléshez azonban hiányzott egy erre a célra alkalmas, jó 57