Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009
következőket. „25. vasárnap. A felső barlang kibontását befejeztük. Nincs folytatás, csak kőfülkéről, vagy inkább örvényüstről van szó. A délelőtt folyamán egy csatárlánccal meghajtottuk a várhegy D-i oldalát a nagy bg. bejáratától az alatta lévő vízmosásig húzódó sávban. Több kis üreget v. gyanús helyet találtunk, főleg a nagy fal tövében. 1./ A nagy bg-tól 62oo felé vagy 50 m-re. 2./ A nagy fal alatt az előzőtől K-re /0300/ 3./ A falon fönt Ny-ra néz. 4./ Munkásház 0950. Irtás Törökréthez közeli sarka 0204. 5./Ml 020, 1:0250 6./ Alatta a fal aljában több nyílás! 7 / A nagy kőfolyás partján /bal/, annak felső harmadában a kis bogas tölgy közelében! 8./A 7-tőlNy-ra,kb. szintben, közel 30m" Nincsen tábor eső nélkül. Ezt a tábort sem úsztuk meg. Volt részünk hirtelen támadt nagy esőben, zivatarban. Amint kisütött a nap, átnedvesedett holmijainkat kiraktuk száradni és az élet ment tovább. Nap közben végeztük eltervezett dolgainkat, esténként pedig körül ültük a tüzeket, megbeszéltük többek között azt is, mit kell tennünk, hogy a következő esőnél ne ázzon be a sátrunk. Az elsőtáborosok eső után hitték el igazán, hogy a sátor körülárkolásának nagy szerepe van. Vidámak voltak ezek az esték. Se vége, se hossza nem volt a viccmesélésnek. Amikor pedig alváshoz készülődtünk, egyszer a fiúk a tábor szélén lévő, kidőlt nagy fához lopóztak, tördeltek róla korhadt ágakat és harci orditásokkal, majd hörögve, vijjogva megrohamozták a tábort. A fejük fölött tartott nedves, korhadt ágak világítottak a sötétben. Félelmetesek voltak. Legalábbis ők azt hitték. Az első percekben kicsit mi is megijedtünk. Aztán megtanulmányoztuk a zöldes fénnyel világító fadarabokat. Többen akkor láttunk ilyet először. Csalódás volt, hogy másnap már nem világítottak, hiába locsolgattuk. A szolid ugratások, tréfák fűszerezték a tábor életét. Egy alkalommal a fiúk leoldották a lányok sátra csúcsának tartózsinórját. Egy kissé távolabbi fa ágán vezették le és rögzítették. Alig várták, hogy a forrástól visszatérő gy anútlan sátorlakók lefeküdjenek. Akkor szép csendesen a sátorhoz settenkedtek, és a zsinórnál fogva a lányokra rogvasztották a ponyvát. Várták a hatást, a nagy ijedelmet, de ez elmaradt. A lányok egy szó nélkül állták a próbát. A fiúk csalódottan helyreállították a sátrat, és azt hihettük, hogy ezzel az ügy lezárult. Ámde a lányok nem úgy gondolták. Bosszút forraltak és az erdőben meg is találták a hozzá szükséges kelléket, egy csokor szemtelen szömörcsögöt (phallus impudicus). Ez egy olyan gomba, amely fiatal korában tojás alakú, a földből alig látszik ki. Mikor kiemelkedik a földből, a burok felreped, és förtelmes szagával elárasztja a környéket. A fiúk távollétében becsempészték a sátrukba, és ott gondosan elálcázták. Figyelték, hogy fogadják a haza térő fiúk sátrukban a „gyógylevegőt". A kellemetlen bűzt nem lehetett nem észre venni. Kicsi az a sátor, hamarosan rábukkantak a szag forrására. Azonnal tudták, honnan fúj a szél. Ezzel kiegyenlített a lánycsapat, a mérkőzés döntetlenre végződött. Jót derültünk, és mindenki megismerte a szemtelen szömörcsögöt. Egy alkalommal, míg a táborlakók egy csoportja a faluban járt, a táborban maradóknak eszébe jutott az előző évi fuzéri túránál megtapasztalt belövés miatti lezárás. Nyomban kieszelték a faluból visszatérők megtréfálására a következő szöveget: „Fígvellemü Az út a Mákszemrétre történő esettlegges belövés miat lezárva 13-14-ig." És már készült is a tábla, melyet egy piros zászló kíséretében akkor akasztottak ki a Mákszem-rét előtt, amikor közeledő hangokat hallottak. Arra számítottak, hogy a táborlakók látva a táblát nem mernek a rét mellett eljönni 14 óra előtt, vagy ameddig a tréfacsinálók fél nem fedik magukat. Ez is jó mulatság lett volna, de ebbe egy kis hiba csúszott. Ugyanis a táborba tartó vendégek, a Koncz család és a Schwajda Pista papája jött beszélgetve a Hór-völgy felöl. A táborlakók feledve a táblát, a vendégeket a táborba kísérték. A beszerzők pedig 14 óra után értek oda a táblához, így hát nyugodtan mentek el mellette, hiszen a belövés ideje már lejárt. Ez az ugratás ugyan nem sikerült, de a vendégekkel együtt jót nevettünk rajta. 32
