Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

A vár bejárata feltehetőleg a Ny-i végén, a mai feljáró helyén lehetett. Ezt a feltevést valószínűsítik a terepadta lehetőségek és az, hogy a vár Ny-i csücskét elhagyva, az ösvény keskeny maltertöltésen halad. Ez a töltés a bevezető út maradványa lehet. Az Odorvár sziklacsúcsa ferdére dőlt középtriász szürke mészkő rétegekből áll. A nagy mészkőlapok dőlése jól tanulmányozható, igen szépen mutatja a fold belső erőinek nagyságát. A sziklák felületén a korrózió munkája mindenütt megtalálható. A lecsurgó víz csatornákat oldott a sima mészkőbe, a széllel együttműködve lekerekítette a rég szabadon álló sziklák és kisebb mészkődarabok éleit és csúcsait. Főleg a D-i oldal laposabb részein érdekes alakú, szépen legömbölyített kavicsokat találunk. A repedéseken mélybe szivárgó víz szorgalmasan tágítgatta útját, a vékonyka repedéseket üstökké, kürtökké, folyosókká tágítva ki. Víz bőségesen lehetett az Odorváron, hiszen a tőle Ny-ra fekvő magasulatok (Odorhegy, Táborhegy) lejtőiről is ide folyt a csapadékvíz. A fenti hegyek anyagában víznyelő járatok nem alakulhattak ki, mivel ezek fő tömege agyagpala. A víz mennyisége a csapadékviszonyoktól függ. így az éghajlat beleírta történetét a mészkőbe. A várhegy csúcsán a hajdani vár területén belül és annak közvetlen közelében 7 kis barlangüreg nyílik. Ezek tengerszint feletti magassága kb. 540 m. Bennük mészkőkérgeződést és kezdetleges cseppkőképződményeket találunk. Ezek a D-i oldalon nyíló kis kürtőben különösen szépek. Két barlangi üregben az esetleges folytatás megkeresésére ásni kezdtünk Mindkét üreg kitöltésében sok cserép és csontmaradványt találtunk. Lakóbarlang Az ÉK-re nyíló un. Lakóbarlang kb. 2 m magas és széles kerekded alaprajzú üreg, néhány benyílóval. Azért emlegettük a fenti néven, mert mérete és széltől, esőtől védett bejárata nagyon alkalmassá tették arra, hogy két-három embernek egy-egy éjszakára menedéket nyújtson. A hajdani lakók lassanként vastag moharéteget hordtak az aljára és így nemcsak viharbiztos, hanem kényelmes szállássá is vált. Ebben a barlangban kezdtük meg a kutatást. A lavórnyi örvényüstök, a simára oldott falak, az erősen lekerekített élek valószínűsítik a víznyelő, vagy forrásbarlang eredetet. Abból a feltevésből indultunk ki, hogy ekkora üreget csak tetemes vízmennyiség moshatott ki. Annak a sok víznek pedig meg kell legyen az útja valahol, a barlangot kitöltő törmelék alatt. Lehet, hogy a víz vékony repedések százain közlekedett, de az is lehet, hogy általunk is járható üregrendszerben, ami az idők folyamán eltömődött. Valamelyiket meg kell találnunk. Feltevésünk több napi munka eredményeképpen beigazolódott. Megtaláltuk a barlang folytatását egy erősen töredezett, lapokra váló mészkőréteg formájában. Ebben a víz találhatott utat, de mi nem. A repedések egy hozzávetőlegesen DDNy irányban 45 fok alatt lejtő mészkőrétegben helyezkednek el. A barlang járható folytatását nem találtuk meg, de már az első ásónyomokban cserép és csontmaradványok vonták magukra a figyelmet. Ettől kezdve igen óvatosan ástunk. A kitöltést 20 cm-es rétegenként hordtuk ki és a barlang különböző részeiből származó törmeléket, külön-külön átválogattuk. A kiválogatott anyagot zacskókba gyűjtöttük. A zacskókra ráírtuk a réteg és a hely jelét. Pl.: Lakóbarlang 2b. Ez a második réteget, tehát a moharéteg aljától számított 20-tól 40 cm-ig terjedő mélységet és a barlang rajzán b-vel jelölt helyet jelenti. A barlangban felhalmozódott kitöltés felső rétege legnagyobbrészt mohából állt. Alatta kisebb-nagyobb darabokból álló sárgás, majd lejjebb vöröses agyaggal kevert mészkőtörmelék. A legalsó rétegben sok vörösbarna rögöt találtunk. Ez valószínűleg bamavasérc. A kitöltésben a legömbölyített élű kődarabok, kavicsok nem voltak. 27