Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

lehet. Valószínű vadászleshelynek szokták használni, mert kisebb kövekből szabályos kis pad van kirakva. Ezt kipróbáljuk, és tovább nézelődünk a környéken. Közvetlenül a leshely mellett két kürtőt találunk, kb. 45 fokos szögben hajlanak felfelé egyre szűkülve. Egy jó nagy lépéssel lehet fellépni a nyílás kezdetéhez, ahol kis lapos térség van, melyen megtelepszünk. Kissé csúszik a homokos kő, mivel lejtős is, de tetszik nekünk az ismeretlen kürtő nyílásában ülni, és egy kicsit képzelődni, hogy mi lehet a szűkület után. A sziklák pici mélyedéseiben a por alatt hangyafarkasok tanyáznak. A kürtő felső peremén különös formájú darázsfészkek lógnak. Olyanok, mint régen az asszonyok kontya. Mifelénk én még nem láttam ilyen darázsfészket Megpróbáljuk kifigyelni, hogy a kürtőben milyen irányú a légmozgás, vagy van-e egyáltalán. Jó lenne, ha gyufa lenne nálunk, de nincs. Ilyen vizsgálatra nem számítottunk. Ha van is légmozgás, az olyan gyenge, hogy nem érezzük. Kár. Hiszen mi a lakóbarlang folytatását keresnénk. Érdekes volna, ha ez az üreg összeköttetésben lenne vele. Nem tudjuk meg. Indulnunk kellene visszafelé, mert már nem látjuk a napot a sziklák eltakaiják. Itt vigyázni kell, hogy ránk ne esteledjen, mert nem ösvényen jöttünk, sötétben talán vissza sem találnánk. Kint aludni pedig kissé lenge az öltözékünk. Tudjuk, hogy hamar rászakad a sötétség a tájra, mégsem fordulunk azonnal vissza. Olyan változatos és érdekes a környék, hogy nem tudunk egykönnyen elszakadni tőle. Tovább bóklászunk lefelé a hegyoldalon. Egyszer úgy tűnik, hogy nem érdemes tovább menni. Fák, bokrok és semmi más. Vagy talán mégis? Igen! Gyula meglát egy sziklagerincet, amely mintegy 10-12 m hosszan nyúlik ki a hegyoldalból. Alatta, mellette szakadék. Hát erre már csak felmászunk! Hatalmas lépéssel lehet rá fellépni. Gyula és a két fiú már ott araszol a gerinc élén. Én persze gondolni sem merek rá, hogy kövessem őket csak éppen az elejére szeretnék fellépni. Olyan magas, hogy csak kapaszkodva próbálhatom meg. A mellmagasságú szikla egy kiemelkedő darabjába markolok. Talpam a szikla oldalához támasztva lendítem magam, azaz lendíteném, de a kő, amit megragadtam leválik a szikláról. Hanyatt esnék, rám a levált kődarab, de még időben sikerül elkapnom egy mogyoróbokor közel hajló ágát és azt megrántva elveszett egyensúlyi helyzetemet megtalálni. Ennek azonban ára van. Az ágat olyan erősen rántom meg, hogy térdemmel a sziklának vágódok. Fáj, de azért is felmászok, csak egy kicsit óvatosabban. MegtanuJmányozom a kő alól lázas sietséggel hurcolkodó nagy hangyákat és a lassan kékre színeződő térdemet. Megállapítom, hogy elég rosszul jártam, de szegény hangyák még rosszabbul. Teljesen feldúltam az otthonukat. Most már valóban igyekeznünk kell vissza. Igen gyorsan esteledik. Nekivágunk fölfelé a hegyoldalnak. Úgy gondoljuk, hogy visszafelé is arra megyünk, amerre jöttünk. Persze öt percen belül már tudjuk, hogy lehetetlen. Nem ismerjük az utat. Másik irányból nézve egészen más képe van a hegyoldalnak. No mindegy, hogy milyen úton, csak jussunk vissza a táborba. Ha nem lenne elég sietős az utunk, talán már fáznánk is a szürkületben. Mi azonban gyorsan szedjük a lábunkat amennyire az adott körülmények engedik, és az melegít. Egyelőre nem tudjuk, hogy mennyire vagyunk a tábortól és főleg nem, hogy hányszor kell majd elővenni a kötelet Az Odorvár csúcsával egyvonalban fekszik a Csákány egyik kőtblyása. Hogy ne tévesszük el az irányt, erre tekingetünk vissza. Amennyivel lejjebb vagyunk a kőfolyás szintjénél, annyit kell még kaptatnunk fölfelé. Nem sok út lehet már hátra. Valóban. Az élen haladó Gyula ráismer arra a helyre, ahol kötéllel ereszkedtünk le. Szerencsére már fölötte vagyunk. Véletlenül kikerültük és kevésbé meredek helyen haladtunk fölfelé. Igyekszünk gyors ütemben vágtázni, fújtatunk valamennyien. Már előttünk látszik az orom, melynek túlsó oldalán várnak ránk a többiek (azért is igyekeznünk kell, hogy ne aggódjanak miattunk), a vacsora, a jó, hideg forrásvíz és végül a gumimatracok. A Hosszúvölgy felől már gomolyog az esténként megszokott köd. Mezőkövesden már égnek az utca esti fényei. Csak néhány jó nag)

7 lépcső, pár lépés egy-egy keskeny párkányon és fent vagyunk a csúcsoa Egy vadrózsa bokor azonban nagyon ragaszkodik hozzám, nem akar utamra engedni. Jobb kezemmel elhajlítom, a lehető legnagyobb ívben kerülve meg. Egy sziklapárkány legszélén, bal karomat kinyújtva egyensúlyozok nagy óvatosan. Nem figyelek különösebben a hangos zúgásra a fülem mellett, mással vagyok elfoglalva. A zúgó valami azonban kinyújtott 18