Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009
helyezkedünk, fékez a vonat. Martfű. Keller Jóskának itt kell felszállnia. A peronra megyek, kinézek. Már messziről látom Jóskát. Nem tartozik az apró emberek közé, de zsákja még az ő méreteihez képest is rendkívüli. Ő is észre vesz. A vonat megáll. Felszáll. Az ajtónál nehézségek támadnak, de beférnek. Üdvözlés, lerakodás. A zsák valóban óriási. Megvan vagy 25 kg, bár közelről sincs tele. A csomagtartóba nem fér fel. Egy ülésen kap helyet. A tapasztalt Lajos bácsi a jegye után érdeklődik, melyet a megbeszélés alapján magának kellett volna megváltania. O nem váltotta meg. Riadt tanácskozás. A kocsi másik végén megjelenik a kalauz. Keller flegmán mosolyog, legyint: „majd én elintézem". Azzal Imre és Pista kíséretében kivonul a peronra. Néhány perc, odaér a kalauz. Körülveszik, tárgyalnak. Valóban elintézte. 5 Ft-tal fizetett többet, mint mi. A kilométerek gyorsan fogytak. A társaság a kocsiban szétszórtan kapott helyet. Egyszer észreveszem, hogy Imre és Jóska eltűntek. Ez gyanús! Utánuk megyek! Hát mit látok? A két legény kint pipál a lépcsőn állva. Behívom őket, és egyezséget kötünk. Ettől kezdve egyikünknek sem okoz nyugtalan perceket a dohányzás. Szolnokon elég sok idő van a következő vonat indulásáig. Lajos bácsit csomagőrnek az állomáson hagyjuk, mi pedig a városba megyünk, hogy élelmiszerkészletünket kiegészítsük. Valamennyien jól megrakodva térünk vissza. Külön gond a vásárolt holmik elhelyezése, de azért sikerül. Mikor vonatunk beáll, azonnal beszállunk és az utasellátó jóvoltából, iszunk egy jó kávét, aminek doppingoló hatása, tekintettel az éjszakai utazásra, még hasznos lehet. Nagyon jó helyünk van, alhatnánk is, de még senki nem álmos. Beszélgetünk, viccelődünk, de még nem minden esetben sikerül közös témát találni. Hamar Hatvanban vagyunk, ahol a szép állomás épületben, jó félhomályos helyen sok üres padot találunk. Lemálházunk. A fiúk a városba mennek szétnézni, Lajos bácsi, a lányok és én lefekszünk egy-egy padra. Márta kötöget és vállalja a csomagokra való felügyeletet. Lajos bácsi kételkedik, hogy ébren tud maradni az éjszaka közepén, de én biztosan tudom, hogy nem fog aludni egyrészt a kávé, másrészt a felelősségérzet miatt. Mire a vonatindulás ideje elérkezik, a fiúk visszajönnek, és az alvók felébrednek. Ki magától, ki ébresztésre. Csendes, fáradt a társaság. Jó lenne helyet kapni a vonatban, hogy aludni lehetne. Ez azonban óhaj marad. A vonat zsúfolt. Egy kocsi teljes hosszában szóródik szét a társaság, és bizony nem tud mindenki leülni. A villanymozdony igen gyorsan röpíti a hosszú szerelvényt. Kocsink nagyon forgalmas, mert szomszédunkban van az utasellátó. Számunkra kényelmetlen, mert óriás csomagjaink tekintélyes része a folyosón nyert elhelyezést, gazdáikkal együtt. Ilyen körülmények között Mezőkövesdig nem nagyon alhat senki. Mikor ott kiszállunk, még sötét éjszaka van. Fél 12. Ha Hatvanban csendes volt a csoport, most csendes a köbön. Csomagjainkat lerakva, a padokon ülve elhelyezkedünk. Fekvésre nincs hely. Úgy ülve mindenki elalszik, ki előbb, ki később, csak Márta ül itt is ébren kötését böködve. Aki az alvók közül felébred, kimegy kicsit sétálni a hűvös, lassan derengő hajnalban. Végre 5 óra után beáll a busz. Felszállunk. Indulásig még van idő rá, hogy a közben kinyitott falatozóban friss kiflivel pótoljuk az úton elfogyasztott kenyeret. 5 óra 35 perc. Végre elindul a busz. Mindnyájan kifelé pislogunk óriási zsákjaink mögül figyelve, hogy mikor látjuk meg végre a hegyeket. Mondanom sem kell, hogy a zsákok itt sem fértek fel a csomagtartóba. Ölünkben tartogatjuk azokat. Hamarosan megjelennek a Bükk déli nyúlványai. Bogács és Cserépfalu házai között haladunk. Készülődés a leszálláshoz. A busz megáll, lesegítjük egymást. Becsukódik az ajtó, felzúg a motor, elgördül előlünk a jármű, mely ide hozott bennünket. Kicsit megilletődve nézek körül. Közvetlenül előttünk magasodik a hegy. Hatalmas tömegével szinte ránk fekszik. Körülöttem a kis csapat. Diákok, Lajos bácsi, Márta. A túra, aminek gondolata évekkel előbb fogant meg a fejemben, amikor egy másik csoporttal jártunk errefelé, igazából most kezdődik. Vajon mit hoznak a következő napok? Csoportunk többségének ez az első komolyabb túrája. Lajos bácsi régi, tapasztalt természetjáró. Őt nem érheti sok meglepetés. És Mártát? Neki ez az első hátizsákos túrája. Sok rábeszélés, bátorítás eredménye, hogy eljött. Elsősorban miatta aggódom kirándulásunk sikeréért. Ha most kellemes élményeket szerez, megnyertem a csatát. Megnyertem őt társnak az év hétköznapjai mellé a sok következő nyár ünnepnapjaira is. 9
