Szombatfalvy György: Társadalomrajz a Tiszazugról (2009) / 1109-2009
Társadalomrajz. 159 Semmi sem bizonyítja erősebben a tiszazugi erkölcsi sülyedés általánosságát, mint az, hogy a nagyrévi borzalmakat egy évtizeden át mindenki tudta, beszélte, de senki sem tett ellene semmit. Eleinte akadtak, akik névtelen levelekben felhívták rá az ügyészség figyelmét, azonban amikor látták, hogy nem indul komoly vizsgálat, ezek is belenyugodtak, hogy a Tiszazugban ez a dolog rendje. Közben sokasodtak az arzénes halálesetek, volt év, amikor 9—10-ről is beszéltek, de nem jelentett többé szenzációt. Ami ismétlődik, hamar válik megszokottá. A közvélemény botránykozás helyett a megértés felé hajlott s hamar napirendre tért felette. Egyre többen és többen kerültek kapcsolatba a méregkever őkkel, magzatelhajtókkal, csecsemőgyilkosokkal s ezek és hozzátartozóik a bűnközösség szoros szolidaritásával fedezték egymást. 1927-ben, amikor egyszer egy egykés faluban hivatalos tárgyaláson kissé élesebb hangon hivatkoztam a falubeliek egykéjére és a külterületi jött-mentek elemi érdekei iránti közönyösségükre, a falu jegyzője, lelkésze, bírája, tehát azok, akiktől e bajok orvoslását vártam, félreérthetetlenül elárulták, hogy maguk is osztoznak a falu közvéleményében. Akkor nem értettem ezt, most látom, hogy a falu vezetője, ha erős és határozott közvéleménnyel kerül szembe, rövidesen megadja magát a közvéleménynek, mert hamar rájön, hogy küzdelme reménytelen s hölgy személyes érdeke alkalmazkodni, hasonulni az általa meg nem győzhető közvéleményhez. Észre sem veszi s kezdi a dolgoknak azt az oldalát látni és méltányolni, amelyet a falu közvéleményében előbb még elítélt. Egy neme ez a tömegszuggesztió hatásának, amely alól csak a legönállóbb elmék s a legerősebb jellemek vonhatják ki magukat.. Föltűnhetik, hogy az arzénperek hősnői úgyszólván kivétel nélkül belterületi lakosok, a kisbirtokos osztály tagjai. A külterület asszonyai nem ismerik a gyermektelen falusi gazdaasszonyok dologtalan életét, minden erkölcsi süllyedés e melegágyát. Az ő életük örökös másokért való odaadó munkában telik s ez kifejleszti benne az önzetlenséget, a részvétet, áldozatkészséget, azt, ami megóvja a feneketlen önzés és kapzsiság szülte erkölcsi elaljasodástól. Az a magyarázat, amely egy társadalomtudományi folyóiratban látott napvilágot, hogy a tiszazugi rémségek végső elemzésében a földnélküliségnek, a terpeszkedő latifundiumnak gyümölcsei, tárgyilagos vizsgálódás mellett tarthatatlan. Nem akarom a nagybirtokot nem kért védelemben részesíteni, sem
