Kő kövön marad Várostörténeti kiállításhoz kapcsolódó épületleírások (2009) / 1100-2009
A települési címerek a helyi história mindenkori sajátos tartozékai, ám a legkifejezőbb jelképek is csak megismerve, látva, átgondolva válhatnak igazi szimbólumokká, az adott közösségek elfogadott, hiteles díszeivé. A városi és községi címerek legrégibb megjelenési formája a pecsét (sigillum). A pecséteknek megerősítő, hitelesítő szerepe volt, elkészítésüknél alapvető követelmény volt az egyedi forma, a másokétól való egyértelmű különbözőség. (Noha Tiszaföldváron már a török hódoltság ideje alatt bizonyíthatóan szolgált bíró, így rendelkeznie kellett a helyi döntéseket igazoló és hitelesítő eszközzel is, sajnos a település XVI-XVII. századi falupecsétjét sem nyomat sem leírás nem őrizte meg.)??? Tiszaföldvár legrégibb ismert pecsétnyomatára a Jász-Nagykun-Szolnok megyei levéltár iratanyagában bukkantak a kutatók. A kerek vonallal gyűrűbe foglalt körirat által határolt pecsétmező bal oldalán élével balra fordított lebegő ekevas, jobb oldalon kifelé fordított csoroszlya látható. A két motívum és a belső vonal keret között egy-egy 6 ágú csillag van elhelyezve, alul pedig a Napot szimbolizáló 9 sugarú rajzolat. Körirata: „TISZA FÖLDVÁR ANNO 1745”. Az ekevas és a csoroszlya a fő foglalkozási lehetőséget, a megélhetést adó földművelést jelenítette meg, míg a csillag és a Nap-rajzolatok bár szakrális tartalommal is bírtak itt inkább egyszerű díszítő motívumnak tekinthetők. [Első fellelt nyomat képe] A nyomathoz tartozó pecsétnyomó (tipárium) sajnos nem maradt ránk, az 1755-ben vésetett példányt viszont ma is őrzi a megyei levéltár Szolnokon. Ezen kör alakú szélesebb vonal keretben boltívesen elhelyezett TISZAFOLTVÁR(!) felirat olvasható, melyet alul vékony vonal zár le. A mező közepén balról hegyével fel, élével befelé elhelyezett, lebegő ekevas, jobbról ugyanilyen helyzetű, és szintén befelé fordított csoroszlya látható. Felettük az 1755-ös évszám. Alul száraikkal keresztbe fektetett, szalaggal átkötött rozmaring ága ölelik át a rajzolatot. Az 1900-as évek közepéig, a városi címeres jelképek közhasználatból való kivonásáig kisebb-nagyobb módosításokkal ez a pecsétkép maradt érvényben [175 5-ös pecsétnyomó képe] [több pecsétnyomó képe a XX. Század közepéig időrendben] A XVIII. század végének egy másik, kevésbé ismert pecsétképe 3 lombos fát ábrázol, amelynél aligha tévedünk, ha egyháztörténeti megközelítésben gondolkodunk. Feltehetőleg a döntően protestáns lakosság sok akadályoztatás utáni reményének és a Szentháromságba vetett hitének kifejeződése lehet a lombkoronás 3 erős fa, az ég és a föld összekapcsolódásának egyféle jeleként (gyökérzet - korona). [3 lombos fát ábrázoló nyomat képe] A községi pecsétek mellett, az egyházak is külön sigillumokkal rendelkeztek. [református pecsét képek] [Katolikus pecsét képek] [Izraelita pecsét képek]
