Tóth Albert: Szolnok környékének mesterséges halmai – állapotrögzítés (2008) / 1099-2008

I.

BEVEZETÉS

A megye területén lévő kunhalmok számbavétele, terepjárással történő állapotrögzítése 1985-ben kezdődött. A tiszántúli részek (Nagykunság, Tiszazug) után 1988-ban a jászsági, majd 1989-ben a Szolnok környékén fekvő halmok vizsgálatára került sor.

Ezzel befejezettnek tekinthető a terepmunka ezen fázisa. Sikerült számba venni valamennyi még fellelhető, vagy az utóbbi 5 évben elpusztult (megcsonkított, elhordott)halmot, halomhelyet. A továbbiakban a megye területén lévő valamennyi botanikai értékeket őrző halom cönológiai vizsgálata lenne a legfontosabb soron következő feladat.

Az 1989-ben utolsónak megvizsgált megyei terület közigazgatásilag északról délre haladva* Tiszasüly, Kőtelek (Hunyadfalva), Nagykörű (Csataszög), Besenyszög, Szászberek, Újszárf^Zagyvarékas, Szolnok, Tószeg, Tiszavárkony, Tiszajenő, Vezseny.

Földrajzi értelemben a megvizsgált terület az Alsó- Zagy va-sík, továbbá a Gerje-Perje lapálya.

Az egyhangú felszínt csak a Tisza, a Tárná, Zagyva, Tápió egykori medrének kiszáradt, beszántott mélyedései tagolják. Enyhén hullámos, homokosabb területtel csak Új szász