Buschmann Ferenc: Jászberény és környékének természeti értékei (2008) / 1090-2008

- 6 nyezet az infúziós lösz kialakulásanak kedvezett. Valódi lösz ma már csak kevés helyen, foltokban talalható a felszínen, a peremi részeken. A mészben szegény, ázott /agyagosodott/, átmosott löszféleség borítja most a terület legjelentősebb részét, de a méllyebb részeket mar vastag holocéní öntés-, és réti agyagok fedik, amelyek a tekervényes kanyarulatokra kényszerült, lusta folyói finom, lebegtetett üledékeiből keletkeztek. A vízjarta lösz valyogosodása, a méllyedésekbe löszös iszap, folyóhomokos agyaglerakódás során, meglehetősen egységes, szerkezetes, csernozjom-szerű, fekete felszíni talajtakaró képződött. A magasabb, medence-peremi részeket /lasd majd a hajtat,/ futóhomok, löszös homok, és homokos lösz takarja be. Ezeknek a keletkezését a geográfusok szinte egyöntetűen az óholocén mogyorófázis időszakara teszik /pl. Bulla: 1964/, mint a pleisztocén! futóhomok-képződmények fiatalabbkori származékait. Ez a betelepedett, iiNy.-on még sarga, DK. felé haladva azonban fokozatosan elszürkülő, erősen legömbölyített szemű, majdnem pormentes, meszes, finom futóhomok eléggé szegényes vegetációjú, jobbara erdősavokkal, szőlő- és gyümölcsös kultúraküal megkötö-tt, lassan humuszosodé . A pleisztocén-holocén hatarán végbement jelentős szerkezeti mozgások /süllyedés —sorozatok/, és következményeik alapján a Jászság területe négy kisebb morfológiai tájrészre bontható: a Zagyva újpleisztocéni hordalékkúpja, a Tarna újpleisztocéni hordalékkúpja, az északjaszsagi infúzió s lösztábla, es a déljászsagi holocén süllyedek—/vapa/—