Buschmann Ferenc: Jászberény és környékének természeti értékei (2008) / 1090-2008

- 4 I. A Jászság általanos természetföldrajzi jellemzőinek vázolása A./ Földrajzi elhelyezkedése A Jászság olyan — kissé körte alakúan — teknőszerű természetföldrajzi tájegység, amely nemcsak geomorfológiailag határolható el a környező területektől, hanem földtanilag is önálló szerkezeti adottságokkal rendelkezik /Balla11958, Székely:1954/. A történelmileg kialakult Jászság területileg kisebb a morfológiailag meghatarozható jászsági táj fogalmánál! a földrajzi táj - főleg keleti és déli iranyba kibővülve -, lényegesen nagyobb területet foglal magába /lasd pl. az 1. ábrát/. Földtani határait mélyszerkezeti vonalak adják azokon a helyeken is, ahol a felszíni hatarok már elmosódtak. Ezeket a különböző helyeken végzett mélyfúrások adatai /Urbancsek: I96I./ szintén igazolják. A mélybe süllyedt triászkori alaphegységre rakódott harmad- és negyedkori töboszáz méter mastagságú, és különféle anyagú üledékeknek a mai felszín tájképi kimunkálásában nincs különösebb jelentősége, szerepük elsősorban a réteg- és talajvízszint-háztartásban nyilvánul meg. Földrajzi helyzetét nézve a Jászság az Alföld északnyugati "sarka", a tiszai Alföldhöz tartozó természeti kistáj /Pécsi: 1969/. Geológiai nevén; üagyva-medence, mely a dél felé méllyen lehúzódó gödöllői dombság keleti oldalatól a Tarna felszínen maradt pleisztocén! hordalékkúpjáig, északról a Mátra által határolva, délnek Szolnokig terjed.