Bakos Noémi: Népi gyógyítás az orvosi piócával Kenderesen és környékén (2008) / 1086-2008
Ez a tartalék azután hosszú ideig biztositja táplálékukat, ezért ha teleszivták magukat, 5-18 hónapig is kibirják, de akkor sem pusztulnak el, ha már az egész vérmennyiséget felhasználták - amiből egyébként csak a hemoglobint hasznosítják -, mert ilyenkor testük anyagait használják fel anyagcsere-folyamataikban. Ezért minél régebben táplálkozott, annál kisebb. A piócák mérete nem tul változatos, a kifejlett egyedek nyugalmi állapotban mérve lo-15 cm hosszúak /kinyúlva 2o-3o cm is lehet/ és, 1-2 cm szélesek. Szinük és rajzolatuk nagyon változatos. A két leggyakrabban használt faj a magyar és a német pióca. A Hirudo medicinali s /német pióca/ háta sötét olivaszinü, hosszában futó világos rozsdaszinü s feketén pettyezett sávval; hasa zöldes-sárga, szabálytalan fekete foltokkal és fekete széllel. A Hirudo officinali s /magyar pióca/ hátának zsine sötétebb, inkább feketés-barna, vagy feketés-zöld és a hátán hosszában futó hat rozsdaszinü sáv alig pettyezett; hasa olivazöld, de foltok nélküli és mindkét szélén fekete csikkal diszitett. A vérrel teleszivott példányok vöröses szinárnyalatuak. Sulyuk szerint o,5 - 1 g sulyu kicsiny, 1 - 3 g sulyu közepes 3 - 5 g sulyu nagy piócát különböztetünk meg. Orvosi piócát kisebb állóvizekben találhatunk. Folyókban, patakokban szinte egyáltalán nem él. Leginkább az iszapos, agyagos, mállékony talajú, meleg, lágy és átfolyásos vizű tavakat kedvelik. Egerfák környékén nem találhatunk, mert ez különleges és egyben alkalmatlan izt ad a viznek. A ragadozó halak és nagyobb békák pusztitják a piócát, a mocsári és vizimadarak, mindenféle kacsafaj, nagyobb és kisebb vizi tyúkok, a szárazföldi és vizi patkányok, valamint a csigák