Bakos Noémi: Népi gyógyítás az orvosi piócával Kenderesen és környékén (2008) / 1086-2008

24. Mindezek jelentőségüket és gyakoriságukat tekintve is elényészőek a népi győgyitásban meglévő szerep mellett. Elsősorban idős asszonyok, ritkábban férfiak állapotának jobbrafordulása érdekében használtak nadályt. Gyermekeknél csak néhány betegség /pl. tüdőgyulladás/ esetében alkalmazták. Néhány kirivó, egyedi eset kivételével - amikor már utolsó próbálkozásként a nadályozást is kipróbálták - megszokott módon, megszokott betegségre használták. Néhányan esküsznek arra, hogy a beteg hely közvetlen közelébe - de soha sem sebre - kell felragasztani a piócát. Másoknak ez ujabb bajok okozását jelentené. Legáltalánosabban azonban az jellemző valamennyi piócázó idős emberre, amit Kovács Istvánné mondott: "Ha az ember már elért egy kort, nem tisztul meg olyan könnyen a vére és akkor már meg is van a baj. A pióca meg nem árt, sohasem árt. Mondom is én mindenkinek, próbálja meg, nem bánta meg azt senki még". Az emberiségnek ősi - divatos szóval "veleszületett" - törekvése elérni az emberi élet felső határát egészseges élettel. Igjr mondhatnánk azt is, hogy az emberiség megszületésének velejárója volt a gyógyászat létrejötte. "Fűben, fában vagyon az orvosság" mondják még ma is az emberek, s elődeink a természet megismerését ily módon és javukra kivánták forditani. A népi gyógyászat jelentősége szinte felmérhetetlen a mai, modern orvostudományban is, hiszen itt valóban évezredek tapasztalatával találkozhatunk. Ez az oka annak is, hogy a tudomány vizsgálja, kutatja a népi gyógyászatban elterjedt gyógymódok hatását, hogy már tudatosan nyul a modern technika is egy-egy olyan ősrégi "szerhez", mint a pióca.