Bakos Noémi: Népi gyógyítás az orvosi piócával Kenderesen és környékén (2008) / 1086-2008

A szanszkrit nyelvű irodalomból ismert, hogy Indiában már időszámításunk előtt több ezer évvel használtak gyógyitásra piócát. Igaz ugyan, hogy nem az orvosi piócát, a Hirudo medicinálist, hanem távolabbi rokonát, a Hirudinaria granulosa fajt. Az orvosi pióca valószinüleg csak az időszámitás kezdete táján kapott szerepet a gyógyászatban. Feltehetően Kisázsiában alkalmazták először az "abnormálisan feszült állapotok" megszüntetésére. Ezen kivül tapasztalták jótékony hatását a "nedvek megrekedése" ellen is. ift ókori görög orvosok jól ismerték az orvosi piócával való kezelés hatékonyságát, és megfelelően alkalmazták. A modern európai gyógyászatban mind a mai napig használt a piócával való gyógykezelés. A mult század 2o-es 5o-es éveiben volt különösen nagy divatban, jóformán minden orvosi beavatkozást nadályokkal való vérelvonással kezdtek. 1824-ben a párizsi kórházakban 5,6 millió piócát használtak /mintegy 17oo q vér leszivására/, 1836-ban 1.28o.ooo-et, lol.4oo frank értékben, 1874-ben azonban már csak 49.ooo-et, 1.666 frank értékben. Ebben az időben Franciaországba évi átlagban mintegy 4o millió piócát vittek be, de a többi európai országban is hasonlóan magas volt az évi piócaszükséglet. Az európai piac legnagyobb részét Lengyelország, Magyarország, Oroszország, a balkáni államok, valamint Kisázsia, Örményország, Grúzia és Észak-Afrika látta el. A mult század közepén a nemzetközi pióca piac fő elosztóhelye Hamburg volt. Itt valóságos "piócabörze" működött. A pióca szerepének háttérbe szoritása már a mult ssázad második felében megindult, a XX. század első évtizedeiben már helyi jelentőségűvé csökkent a kereslet, bár még mindig viszonylag általánosnak mondható használata a második világháborúig. Napjainkban utolsó óráit éli ez az ősrégi gyógyászati hagyomány. Ennek okai szerteágazóak, részben a fejlett orvostudomány, az uj nemzedékek korszerű egészségügyi nevelése és a mindenkinek könnyen elérhető egészségügyi hálózat