Bakos Noémi: Népi gyógyítás az orvosi piócával Kenderesen és környékén (2008) / 1086-2008

17. Ez azért is meglepő, mert sokan közülük egyébként undorodnak a vértől. Tóth Bálintné egyszer egy kelésre rakott fel nadályt, és az abból kijött vér "túrósán festette a vizet". Szűcs Zsigmond édesapjából "sárvizes vért" szedett le a nadály. Kovács Istvánné lábából "nyavalyás fekete vizet szivott", Koncz Jánosné erősen fájó nyakából szivott vér "kicsit rózsaszines olaj" volt. Mihalovics Lászlóné 52 éves kenderesi lakos szerint "tört vért" szedett ki. Adatközlőimnek azt a megállapítását, hogy a "piócábdl kijött rossz vér megalszik, csak a jó vér nem" nem tudom megmagyarázni, hiszen a hirudin alvadásgátló hatásmechanizmusa ugyanaz. A "hibát" a piócára sem lehet ráfogni, mert többek egybehangzó tapasztalata ez. A rossz, vagy más néven tört vér ezek szerint már alvadt vér volt. Az pedig, hogy a pióca "megtalálja a beteg helyet

1.' valóban csak babona, hiszen az általános tapasztalat, hogy ha piócás-vizbe megyünk, ott megragadnak a lábunkra akár egészséges, akár beteg, Egyesek szerint a "pióca nem ragad érbe". Ezt Tóth Bálintné ér feletti sebhelyek bemutatásával és még többen is tapasztalatukkal cáfolták. Pl. Koncz Jánosné szerint kimondottan a beteg érre kell tenni a nadályt. Érdekes az, hogy a visszaemlékezők szerint a seb csak percekig, legfeljebb fél óráig vérzik, mig a mai napig is alkalmazók és saját tapasztalatom szerint 3> 4, sőt öt óra hosszáig is szivárog a sebből a vér. Fazekas Mihályné mondta, hogy Hartyányiné a sebet bekente valamilyen gyógyszertári kenőccsel - amit nem mutatott meg a betegnek - és attól kb. 2o-25 pec alatt elállt a vérzés. A sebet a kifolyó vér felfogása miatt le kell fedni egy kis tiszta ronggyal, gyolccsal. Bakos Imréné visszaemlékezésében tiszta kötszert raktak a sebre és két vagy három alkalommal cserélték, amig el nem állt a vérzés. Általában egyszinü, világos, tiszta rongyot tettek a sebre.