Molnár Attila: Karcag környékének madárvilága (2008) / 1081-2008

- 6 még a Bige-fertő is. Kecskeri-puszta szintén gazdag vizes formakincsü terület. Halastavak Kecskeren, Magyarkán és a Tibuci részen vannak. TALAJTAN A pannóniai beltó a Nagykunságról csak a jégkorszakok elején húzódott vissza. A Mátra-Bükk irányából érkező patakok hordalékkúpja ellepte a Nagykunságot, a hegyektől távolabb olyan finom, lebegtetett hordalékkal, amilyen nálunk is található. A folyóvizi rétegsorokra az iszap, az agyag, a finom homok és az agyagos homok jellemző. Ezek közül legfelül az iszap és a finomszemcsés agyag található, alatta durvább agyag, 15-40 m közt agyagos homok, majd aprószemü folyami homok. Tilalmast sajátságos lösziszap boritja, mely a jégkorszakban löszösödött üledékösszlet. Az ettől keletre és délre eső területek azonban mind jelenkori árterek, talajuk "rétifőd". Igy a karcagi határban a különböző talajtípusok aránya: könnyű vályog 10 könnyű agyag 42 %, nehéz agyag 5 %, szikes 43 %. Jelentős talajtani értékeink a szikesek. A szolonyec-sziknek szinte valamennyi megjelenési formája előfordul. Padkásodott legelőink: Ecse-zug - Nagy-legelő, Kecskeri-puszta és Hegyes bor-Buga. Ezek közül a legszebbek Ecse-zug és a Kecskeri-puszta. Ecse-zugban például olyan kis kiterjedésű, laza szerkezetű réti szikes van, mely egyedülállóságával komoly tudományos érték. ÉGHAJLAT Éghajlatunk magyar viszonylatban erősen kontinentális. A csapadék mennyisége a határ északi-északkeleti részében 50 éves átlag szerint 480-500 mm, helyenként még kisebb, de a többi földeken sem éri el az 550 mm-t. A borultság évi középértéke 54-56 %, helyenként 54 % alatti. A levegő nedvességtartalma ingadozó, tartós derültség idején már bántóan száraz a levegő, a viharok előtti me-