Molnár Attila: Karcag környékének madárvilága (2008) / 1081-2008

- 26 nek azért van egy pozitív következménye is: ezeken a helyeken megtelepedett a fogoly és a fürj. Pácán egyébként a legelőn mindenfelé található. A földön fészkelő madarak számára itt is veszélyt jelentenek a vetési és dolmányos varjú csapatok. Közéjük keveredik nagy ritkán egyegy kormos varjú /Corvus corone corone/. A szarkák is gyakran dézsmálják meg az itteni madárfészkeket. A seregélyek is nagy csapatokban mutatkoznak a legelőn, különösen ott, ahol a birkák legelnek, gyakran éppen azok hátán. Ilyenkor komoly hasznot hajtanak: leszedegetik a juhok élősdijeit. Ritka rokonuk a pásztormadár /Sturnus roseus/ csak kóborló errefelé. A legelőt kisérő fasoroknak is van 3 gyakori lakója, a mezei veréb, a tengelic és a zöld küllő. Szinezőelemként kis számban költ a nyaktekercs /Jynx torquilla/ is. Nyáron, hajnalban néhány sarlósfecske /Apus apus/ vadászik a fák körül. A nyárfák környékének kedves téli vendége a vörösbegy /Erithacus rubecula/. Két jellegzetes téli kóborló a pusztán a sarkantyús sármány /Calcarius lapponicus/ és elvétve a holló /Corvus corax/ is. A legelőn lévő épületek és környékük madárvilága meglepően gazdag. A háztetőkön a házi veréb, a füsti fecske /Hirundo rustica/, sőt a molnárfecske /Delichon urbica/ is megtelepszik. A meglévő néhány kert szép lakója a sárgarigó. Több kéményen, oszlopra rakott kocsikeréken, magas akácfán a fehér gólya rakott fészket. Az elhagyott tanyák padlásán megtelepszik a kuvik, sőt egy alkalommal a gyöngybagoly /Tyto alba/ "horkolását" is hallottam. Az épületromokon esetleg megjelenhet a pásztormadár. Az épületeket környező legelőkön pedig a hantmadár telepszik meg gyakran. A Kecskeri-puszta bőségesen nyújt különböző vizes előhelyeket is. Az időszakosan, vagy állandóan nedves réteken, melyeken a leggyakoribb növény az ecsetpázsit, a bibic a leggyakoribb fészkelő, bár a nagygoda is szép számmal költ. Van olyan rét is, ahol tavasz végén 20-30 pár is fészkelt egymás közelében. Itt figyelhettem meg egy pehelytollas fiókát is. A piroslábu cankó már jóval ritkább, és mivel amúgy is óvatos madár, csak ritkán kerül szem elé. A sárgabillegető is szivesen telepszik a rétbe. Még egy énekesmadarat kell megemlítenem, a csikosfejü nádiposzátát /Acrocephalus paludicola/. Májusban figyeltem meg egyetlen példányát a Bócsai-legelő egy ecsetpázsitos rétjének szélén. A rétben fészkelő madarak szive-