Molnár Attila: Karcag környékének madárvilága (2008) / 1081-2008

- 23 ­querquedula/ mintegy 50-et, a ritka kanalas récéből /Anas clypea­ta/ pedig hármat figyeltem meg. A szárcsák százas rajai feketén boritották a vizet, közéjük néhány piros csőrü vizityuk is kevere­dett. Mintegy 20-30 pettyes vízicsibét is láttam. A halászmadarak közül dankasirálybői mintegy 1000, kormos szerkő 50-100, valamint fattyuszerkő körülbelül 10 példány mutatkozott. A gázlómadarakat a kiskócsag /50/, az üstökösgém /30/ és a bakcsó /150-200/ képvi­selte. Vonuláskor a kislilikek, nagylilikek, récefélék gyakran szállnak le egy kicsit pihenni itt. Nyáron kisebb számban a nyári lud /An­ser anser/ is jár táplálkozni ide. A hullámteret övező legelő, mely felhagyott rizsföld, a ragadozók kedvenc vadászhelye. A mada­rak csak kevéssé zavartatják magukat, hogy az Ágota-halom tövében gépállomás létesült, ahol állandóan járnak-kelnek az emberek, zö­rögnek az erőgépek. Számukra az igazi veszélyt nem is ez jelenti, hanem a vizek egyre növekvő szennyeződése: Madártanilag talán a legértékesebb terület környékünkön Kecskeri— -puszta. Avi-faunája kicsiben nyújtja a Hortobágy értékeit. Szak­berkekben Kis-Hortobágy néven Ecsegpusztát szokás illetni. Szerin­tem sokkal inkább áll ez az elnevezés a mi Kecskerünkre. Ezen a környéken azonban nem csak Kecskeren végeztem megfigyeléseket, ha­nem a magyarkai halastavon, a vasút és a karcagpusztai ut által közbezárt juhlegelőn, valamint a kisújszállási Varjas-erdőben is. A magyarkai halastó kisebb tóegységekből épül fel, összkiterjedése mintegy 100 ha. Meglehetősen sekély, emiatt - különösen a délkeleti szélét - benőtte a nád. Ennek következtében itt egy közepes méretű dankasirály-kolónia alakult ki. Az itteni sirályok szivesen halász­nak a háló- és varsacövekekre ülve. Táplálékuk nagy részét azonban a környező szántókról és legelőkről szerzik be. A nádas egyik bel­ső tisztásán a kormos szerkők hoztak létre egy kisebb telepet. A sűrűben a barna rétihéja is megtelepedett. 2, vagy 3 párban költ. Tavasz közepén egy közeli szántó fölött végezte az egyik pár csodá­latos nászrepülését. Táplálékukat a guvat-félék és mindenféle vizi­madár-fiókák képezik leginkább. A szárcsa és a vizityuk, bár mindkettő közönséges, csak viszonylag kis számban él. Néhány pettyes vizicsibe is fészkel a ritkásabb nádasban. Nagyon ritka madár a guvat /Rallus aqvaticus/ is. Látni

Next

/
Oldalképek
Tartalom