Dávid Csaba – Dávid Zoltán: Jász-Nagykun-Szolnok megye természeti képe – „Föld Napja 92” (2008) / 1076-2008

AZ EMBER HATÁSA A KÖRNYEZETRE avagy a környezet védtelensége Néhány éve, 1989-ben írtam egy tanulmányt, "Szolnok megye természeti képei" címmel meghirdetett pályázaton. Abban leírtam egy általam kiválasztott, de azt hiszem az Alföldre jellemző táj részét. Pályázatom megírása óta a táj arculata jelentősen megváltozott, ugyanis a helyi termelőszövetkezet különböző, de egymással összefüggő munkálatokat végzett azon a területen. Ezeket a változásokat, ezek következményeit és a terület mai állapotát szándékoztam felmérni, majd lejegyezni. Jászszentandrás Szolnok megyei északi részén fekszik, Heves megye határán. A terület, amelyről írtam, - a Méneslapos - a falutól délre, Szolnok megyében van. Jászszentandrás környezetében, Heves megye területén több olyan terület található, melyeket különböző megfontolásból átalakítottak. Az érintett terület 150 hektárnyi kiterjedésű, nagyüzemi módszerrel nem művelhető ősgyep, szik, legelő volt. A fenti területet kisüzemi jelleggel legelőként hasznosították, de ez nem volt jelentős, és főleg nem hozott olyan nagy bevételt, mint a mostani nagyüzemi növénytermesztés. A talaj enyhén szikes, agyagos volt, emiatt nemcsak az agyaggödrökben állt a víz az év nagy részében, hanem a kevésbé mély, de nagy kiterjedésű bemélyedésekben is, főleg hóolvadás után. Ez ideális élőhelyet nyújtott számos élőlénynek, köztük a kétéltűeknek is, melyek nemcsak fejlődésükhöz nélkülözhetetlen segély vizet, de a táplálékul szolgáló alacsonyabbrendű lényeket is bőségben találták, meglétükkel pedig táplálékot nyújtottak nagyobb állatoknak, pl. vízimadaraknak. Igaz, hogy ezek nem túl gyakran fordulnak elő ezen a területen, mivel a településhez közel fekszik , /