Nagy Julianna – Szabó Tünde – Licsák Mária: A tiszaföldvári halgazdaság története (2008) / 1073-2008

A tiszaföldvári Halgazdaság története A Tisza folyamszabályozása előtt a mai víztározó területén a folyó egy hatalas kanyart írt le. A szabályozás után a kanyarulatot levágták. Ennek vize részben elszivárgott, részben pedig elpárolgott. így az építkezés előtt legelőként hasznosított terület, egy mélyfekvésű folyórendszer volt. A tározó ide építését nagyban elősegítették a terület domborzati viszonyai. A tározó területén nehezen művelhető, elvizesedett lejtők voltak. A terület víztározó létesítésére alkalmas volt, mert a felszínen közepes és jó vízzáró rétegek voltak találhatóak. Töltés építésre alkalmas talajok találhatóak a tározó területén. így például a nyugati magasparti részen levő szürkéssárga sovány agyag, szürkéssárga közepes agyag megfelelő gátak alakítására. A Görbeérrel közel párhuzamosan haladó két földút közül a vasút felé eső út magassági szintje egy-két rövidebb szakasztól eltekintve már a tervezett gátkorona magasságában haladt, ezért ezen az oldalon a kedvező domborzati adottságoknál fogva csak néhány szakaszon volt szükség mesterséges lezárás kialakítására. A területet eredetileg halastónak szándékoztak építeni, de ezt a magas költségek nem tették lehetővé. E miatt víztározónak épült meg, de a felépítés után mégis halakat tenyésztenek benne. A víztározó építését 1984-ben kezdték és egy év alatt fel is épült. A tározó létesítésének célja A Görbeéri belvízcsatorna a tervezett tározó környékén mintegy 6-700 ha területről összegyűlő csapadék és belvíz elvezetését hivatott szolgáltatni. A Görbeér befogadója a Cibakháza - Martfűi csatorna, melyből a víz a cibaki holtágba