Lipcsey Imre: A tiszafüredi madárrezervátum (2008) / 1067-2008

a Szartos morotva és as Eger patak közötti részen, /Dühöslapos és a Bocskoros/, továbbá a Fás-ér és a ITyárád-ér háromszögében /Darvas/, kb. loo hektáros nagyságban. Ezekre a vizekre jellemző, hogy a duzzasztás utáni vizboritásuk sekély, az átlag mélység alig éri el az egy métert. Általában növényzetmentesek, helyenként a vizben álló elszáradt fálcát, kisebb kákacsomékat vagy lo-2o négyzetméteres békaszőlő- és tündérfátyol-foltokat találunk. Ezek az élőhelyek költőhelyként igen szegényesek. A lábon álló száraz fák elágazásaiban dolmányos varjú rak fészket, melyet később a kabasólyom, a barna kánya, ritkábban a vörös vércse vesz birtokba^A fák törzsén,a harkályok által készitett odvakban seregély és mezei veréb költ. A sikviz fészkelési időben főleg a telepesen költő kárókatonának és a d arikas irálynak, valamint a küszvágó csérnek biztosit táplálékforrást• A vis zek sekélyebb részein a szürke gém, a nagy, és a kis kócsag, a fehér gólya és a kanalasgém táplálkozik. Vonuláskor alaposan megnő a sikvizek madárforgalma» Ilyár végén itt gyülekeznek a károkato-