Kemény Mária: Törökszentmiklós Szenttamás-puszta, Anna-major, Almásy-kastély (2008) / 1051-2008

Szenttamás-puszta és az Almásy-kastél.y története Szenttamás-puszta neve először 1559-ben bukkan fel egy királyi adomány levélben, mint lakott helyé. A török pusztitás alatt azonban lakatlanná vált, s az 172otól újra betelepülő törökszentmiklósi lakosság csak néhány évtizeddel később foglalja el újra Szenttamás-puszta területét. Egy 1767-es egyházi látogatás /canonica visitatio/ még lakatlannak találja ezt a helyet, mig a környező puszták /Kengyel, Tenyő/ ekkor már állandó lakossággal birnak. Törökszentmiklóst az erre a területre 1716-ban, majd ujabb királyi megerősítéssel 172o-ban birtokjogot szerző Almásy család telepiti újra, s hamarosan, 1738-ban maővárosi rangot, vásártartási jogot szerez a helységnek, mely kezdettől fogva különösen állattartásáról válik hiressé. Az Almásy család saját házát, kastélyát a XVIII. sz. közepén a város központjában épiti fel, s ők épittetik Törökszentmiklós első katolikus templomát 1748-ban, majd 1761-ben a Kálvária kápolnát is. A család később szerepet játszott az 1851től 1857-ig folyó folyamDzabályozási, ármentesitő munkákban is, melyeknek a művelhető terület jelentős bővülés köszönhető: egyedül Szenttamás-p isztán 4537 holddal gyarapodott a gáthuzások következtében a mezőgazdasági terület. A város és az Almásy család viszonyában jelentős változást hozott az örökváltsági szerződés megkötése, melynek első tervezetét már 1848-ban elkészitette a városi tanács, érvénye-