Hudra Nikoletta: Vásárhelyi István élete (2008) / 1048-2008
- 6 s hogy a kísérletek sikerültek azt a megelőző húsz év szakadatlan megfigyeléseinek, jegyezgetésének köszönhette . 1927. a felkészülés éve, mert ebben az évben az elhelyezés nehézségei miatt csak a következő évi tenyészanyagot tudta biztositani. Ugyanis abban az évben embernek nem való vizes, földes lakásában az állatai szaporodni nem akartak. 1928-ban viszont már sikerült szaporítania egy terráriumban. 1928. II. 23-tól XII. 20-ig sikerült egy pocok törzspár után három nemzedéket felnevelnie, ez összesen 2537 db-ot jelentett, ebből 1597 him és 960 db nőstény lett. Ezzel a kísérlettel magyarázatot adott arra, hogy megfelelő időjárás esetén hogy alakult ki a robbanásszerű pocokinvázió. A kisérlettel egyidőben a szabadban figyelhette meg a pocokinvázió hirtelen összeomlását, aminek a pocoktifusz volt a közvetlen okozója. Tökéletesen korszerű, a mai követelményeknek is megfelelő tenyésztési higéniájának köszönhette, hogy a kisérleti tenyészanyag fertőzésmentes maradt. Dolgozatát ismét Éhik mutatta be az Állattani Szakosztály 1929. márciusi ülésén. Ha eddig nem, akkor legalább most kellett volna odafigyelnie a tudományos életnek Vásárhelyi munkásságára, hiszen a kísérletek folytatásával talán megoldódott volna a ma is igen gyakran bekövetkező hatalmas pocokkárok megelőzése. Dolgozatát azonban hűvös közöny fogadta. A tudományos folyóiratban a német nyelvű ismertetés még egy kis oldalt sem tett ki, pedig a külföldi kutatók figyelmére is igencsak érdemes kutatási eredményről volt szó. Ugyancsak a Felsőmérai évek alatt sikerült tisztáznia azt a kérdést, amelyet a német irodalomból tévesen vett át a magyar tudomány a vakondok földalatti fészkeléséről. A tudományos és az ismeretterjesztő irodalomban, továbbá minden tankönyvben vakond-várról olvashatunk. Azt a tévhitet tehát Vásárhelyi cáfolja meg: " Husz év gazdasági gyakorlata alatt folyton kerestem vidéken, Szlovákiában, sőt a világháború idején Prága környékén is, de vakond várat sehol nem találtam". Végre 1927-ben rájött a rejtélyre. Felsőméra környékén feltűnik neki, hogy a laposabb vizjárta helyeken mindenütt nagyméretű kupacok vannak a szántókon, kaszálókon, réteken egyaránt. Felbontva a vakondvárnak nevezett dombokat, járatrendszeret talált.
