Hudra Nikoletta: Vásárhelyi István élete (2008) / 1048-2008

- 3 termékenyebb szakasza, kibontakozása. A tudományos nyilvánosságra lépése előtt dolgozik és anyagot gyűjt az Alföldön, Dunántulon, Erdélyben, Felvidéken, Szlovákiában, sőt az első világháború idején Prága környékén is. Tevékenysége 1925-56 között aránylag könnyen nyomonkövethető, ugyanis abban az időben még sgját nevén közli Írásait, dolgozatait, amelyek sok eletrajzi adatot is tartalmaznak. Most csupán az 1925-29 közötti négy év tudományos munkásságával foglalkozhatunk részletesebben. De ez a négy év is két részre osztható: 1925-26. között Pusztapőn, amely ma Kétpó és Szolnok megyében található, 1927-28. között Felsőmérán, amely végleges lakóhelye lesz. Ezekhez kapcsolódva csak emlőstani kutatásokat érintem. Szoros kapcsolatot alakitott ki a Magyar ÍNemzeti Múzeum Állattárával, ezen belül az emlőstár akkori vezetőjével, Éhik Gyulával. Munkája mellett sokat gyűjt a múzeum részére. Vizsgálta és figyelte az akkori környezetének emlősfaunáját, illetve az állatok életét. 1926-ban jelentkezett első tudományos munkájával az "Adatok a földikutya életmódjának ismertetéséhez" cimmel. Ennek a dolgozatnak bevezetőjében irta Vásárhelyi István: "Az 1925-26-os éveket az Alföld közepén Pusztapón töltöttem, ahol a földikutya igen gyakori, s éppen ezért a faj életmódjának tanulmányozására igen alkalmas helynek bizonyult. Két év alatt 56 példányt egy 400 holdas magyar kis uradalom területén gyűjtöttem össze. Mellékesen jegyzem meg, hogy itt a csikós egér is előfordul. Két év alatt majdnem naponta bontottam fel földikutya járatokat , mentségemre szolgáljon, hogy ezt a keveset is igen nehéz életviszonyok között tettem." Vásárhelyinek ezt a dolgozatát Dr. Éhik Gyula mutatta be az Állattani Szakosztály 1927 évi ülésén: "Petényi halála óta ez az első eset, hogy valaki ily huzamos időt két teljes esztendőt szentelhetett a földikutya életmódjának tanulmányozására. És nem hiába, és nem eredménytelenül, azt az alábbi igen tartalmas dolgozat is bizonyitja. Vásárhelyi Nem képzett zoológus, de igen tehetséges megfigyelő Dolgozataiban itt-ott stilirális javitásokat is eszközöltem. Nem csoda hogy szükség volt rá, hiszen Vásárhelyi nem a betű, hanem az eke embere . Értelmi változtatásra sehol nem volt szükség, ugy