Hudra Nikoletta: Vásárhelyi István élete (2008) / 1048-2008
- 16 E szép és nagyszerű elgondolás megvalósítására vállalkoztam, amikor ugy véltem, hogy több mint öt évtized alatt már kellő anyagot gyűjtöttem össze - természetesen sokkal gyarlóbban, mint aranytollú nagymesterünk -, s 1958-ban megjelent a Hasznos és káros vademlősök cimmel kis ismeretterjesztő könyvem . E kis mü kedvező fogadtatása arra késztetett, hogy továbbhaladjak a megkezdett utón. Mivel egy népszerű halhatározó, a több tizezer sporthorgász, halász és érdeklődő nagyközönség könyvespolcáról még mindig hiányzott, megirtam a "Magyarország halai Írásban és képben" c. könyvemet. Ez 1962-ben jutott el az érdeklődőkhöz. A madarakon kivül tehát ujabb két állatrendszertani osztályról szóló ismeretanyag jutott el az érdeklődőkhöz . A hüllőkről és kétéltüekről azonban még nincs népszerű ismeretterjesztés. Ugy gondoltam, hogy életem folyamán ezekre vonatkozóan is elegendő megfigyelésre és tapasztalatra tehettem szert, ezért ezt összefoglaltam a "A kétéltűek és hüllők hasznáról és káráról" szóló könyvemben. Ezzel Herman Ottó elképzelését, sőt kifejezett kívánságát teljesítettem. A nagyközönség e két állatosztályt alig ismeri. Életmódjáról, hasznáról és káráól alig tud valamit. A tudatlanság következménye a sokak részéről megnyilvánuló ellenszenv. Ahol érik irják, pusztítják, talán azért is mert igen sok babona, tévhit terjedt el és maradt fenn a hüllőkről és kétéltüekről, amelyeket okvetlenül tisztázni szeretnék. írásaimban saját megfigyeléseim mellett még mások hiteles elképzeléseit is felhasználtam. Szeretném ezzel különösen az állandóan, vagy legalábbis sokat szabadban élő mezőgazdasági és erdészeti dolgozók, turisták ismereteit, ezekre a lkegnagyobbrészt hasznos állatokra vonatkozóan, helyes irányba terelni. Ha ez sikerülne, még sok-sok hasznos állat életét menthetném meg, s ugy érzem munkám nem volt hiábavaló". Ezt irta tehát Vásárhelyi István a könyv bevezetőjében, mintegy magyarázatképpen. És valljuk be őszintén, mind a mai napig nincs olyan természettudósunk, aki alkalmasabb lett volna Herman Ottó életmüvének folytatására.