Baranyi Zoltán: Jászberény és környékének gombavilága (2008) / 1046-2008

- 11 ­^J'-'Zos". - ao. ladva Jászfelsőszentgyörgy irányába, már a városszéli "Kis­erdő" /7., 10 és 11. kép/ vonalától lösz, és homokos lösz­talajokat találunk, egészen Pusztamonostor tájékáig. A vá­rostól É., és ÉK.-re eső térségben /Borsóhalma-Négyszállas, Necső, Zsombikus/ a zömében mésztartalom nélküli agyagoso­dott lösz, vályog, és folyóhordalékos, illetve mocsári alap­jellegu csernozjom talajokat láthatunk a felszínen. Ezen utóhbi részek sokfelé szikesek, illetve szikesedésre hajla­mosak /Fodor: 1942/. Jászberény - mint említettem - az Alföldön fekszik, ezért nem is beszélhetünk a környék eresebb földrajzi ta­goltságáról, szinte teljesen egyenletes síkság, átlagosan 90 m tengerszínt feletti magasággal. Csak a homok takarta délibb részek érik el, s helyenként haladják meg a 100 mé­tert. A terület meteorológiai adatait figyelembe véve kije­lenthetjük, hogy a Jászság hazánk csapadékban egyik legsze­gényebb területe. Az évi csapadékmennyiség itt 500 mm alatt van, évi középhőmérséklete 10-11 C° körüli. így Jászberényt és környékét, mint szélsőséges klímájú területet tarthatjuk számon, - ez pedig a gombák általános ökológiai igényei szempontjából nem kedvező. A város környéke ma kb. 80-85 %-ban mezőgazdaságilag hasznosított terület. A déli, homokos részeken a szőlő és gyümölcstermesztés nyert teret, míg egyebütt /a kötött ta­lajokon/ a búza, cukorrépa, kukorica, és szálastakarmány­termelés dominál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom