A Hortobágyi Nemzeti Park vízimadárvilága (2008) / 1036-2008

meghatározni a száraz és vizes területek arányát, azt tapasztaljuk, hogy a puszta több mint háromnegyed részén a víz uralkodik. Nem véletlen, hogy mintegy 17 000 ha a Ramsari egyezmény alapján különleges védelmet élvez. (Lásd térkép.) Valamikor a Hortobágy a Tisza árterülete volt. Kiterjedt mocsarak, morotvák, ártéri rétek váltották egymást. A vízpartokat fűz-nyár ligeterdők és magasártéri keményfa ligetek kísérték. Az Alföldön megtelepedő pásztorkodó népek égetéssel irtották az erdőt, fokozatosan megindult az ősi kép változása. Igen jelentős tényező volt a mai rövidfüvű szikes puszta kialakulásában az ármentesítés. A megváltozott vízviszonyok más környezeti tényezőkkel kapcsolódva a talaj elszikesedéséhez vezettek. A Hortobágy egyik fontos tagja volt egy észak—dél irányú vonulási rendszernek. A Kárpát-medencében ennek legtöbb tagja (Ecsedi láp, Sárrétek, Ermellék mocsarai stb.) megszűnt, így a Hortobágy jelentősége madárvonulási szempontból megnövekedett. Hasonló kiterjedésű zavartalan vízimadár-gyülckező terület nincs a környéken. Hogy a vonulóknak milyen óriási a jelentősége, bizonyítja egyik szigorúan védett területen végzett megfigyelésünk két adata. Míg a vonulók átlagmennyisége egy év adata alapján egy napra vonatkoztatva 700 egyed, ugyanitt a fészkelők mennyisége szintén egy napra vonatkoztatva 100 egyed. Ugyanezen a területen a tavaszi vonulási csúcsban 25 ezerre becsültük az egy megfigyelési időpontban észlelt vonuló mennyiséget. >f) 4