A Hortobágyi Nemzeti Park vízimadárvilága (2008) / 1036-2008

Egyek-pusztakócsi mocsarak A Kunkápolnási mocsár után a HNP második legnagyobb és legértékesebb mocsárrendszcre, amely a 33-as főút északi oldalán húzódik mintegy 14 km hosszúságban, több részre tagolódva. Kialakulása azonos a Kunkápolnási mocsáréval, de későbbi fejlődését az crősebb kultúrhatás jellemzi, így ősi arculata szinte teljesen eltűnt. 1976-tól kezdve folyik a mocsár rekonstrukciója, megépült egy gát- és csatornarendszer, ami biztosítja a vízszint természetvédelmi célú szabályozását. A rekonstrukciós munkával együtt meginduló tartós kutatási program a hasonló víztípusok kezeléséhez, konzerválásához fog adatokat szolgáltatni. Az 1977 nyarán elvégzett kísérleti jellegű feltöltés eredménye igen biztató volt. Rendkívül értékes madárvilág alakult ki. Az ezres dankasirály telep mellett, 200—250 pár fattyúszerkő és 120—150 pár fehérszárnyú szerkő megtelepedése jelezte a madárvilág gyors reakcióját. A Kis-Jusztus elöntött kopár szikesein megtelepedett a gólyatöcs (Himantopus himantopus), s a hazánkban igen ritka tavicankó (Tringa stagnatilis) fészkelését is feltételezzük. A mocsár legnagyobb kiterjedésű központi részének rekonstrukciója után is maradnak olyan területek (Hagymás, Tarhos), amelyek a mocsárrét és nedves sziki rét típusát fogják őrizni. Ezek a fészkelőhelyek ma is sok értéket rejtenek. Gulipán, csíkosfejű nádiposzáta, hamvas rétihéja és vízicsibék a legfontosabb fészkelőik. Eredeti arculatuk megtartása lehetőséget nyújt a rekonstrukciós munka hatásának ellenőrzésére is. Pentezugi mocsarak A Hortobágy központi részén, a HNP halastói kerületében találhatók, Pentezug puszta középső és déli részén. Jelentősebb tagjai a Kincses és Poltúrás lapos bioszférarezervátum, magterületek. Valamikor mint egy nagyobb mocsár két ága összefüggtek egymással. Vízgyűjtő területük ma is érintkezik, így védelmük csak együttesen oldható meg. A Kincses lapos enyhe lejtésű, réti vegetációval borított területekkel kapcsolódik a környező szikes pusztákhoz. Nedves években kiterjedése elérheti a 300 hektárt, száraz években 10—20 ha-ra zsugorodik, s rendszerint július közepére kiszárad. 18