Kurucz Kálmán: A Tisza-tó pontyállományának biometriai vizsgálata (2008) / 1034-2008

- 16 ­Az egyes példányok növekedésében még nagyon nagy sze­repe van a véletlennek, ezért általános következtetés nem vonható le belőlük. Az átlagértékekben már kevesebb az esetlegesség, Így általánosításra is alkalmasak, de a nö­vekedési folyamat jellemzésére a matematikai modellek a legmegfelelőbbek. A növekedés matematikai modellezése Tapasztalatból ismert, hogy a halak évenkénti test­hossznövekedése a kor előrehaladtával fokozatosan csökken, ezért ha a testhosszakat az idő függvényében ábrázoljuk, akkor egy előbb gyorsan, majd egyre lassabban emelkedő gör­bét kapunk. Walford ugy kerülte ki a görbe matematikai le­írásának nehézségét, hogy az egyes életévek végére elért testh08szt nem az idő, hanem a növekedési periódus kezdetén meglévő testhossz függvényében ábrázolta (ld. Harka, 1984). Ezzel a módszerrel a növekedési görbét line­áris összefüggéssé alakithatjuk, s alkalmazhatjuk rá a reg­resszióanalizis már ismert módját. Az adatpárokat az 5. táblázat,tartalmazza, amelyben a "függő változó (Y) a t+1 éves korban mórt testhossz, a füg­getlen változó (x) a t óves korban mért testhossz. MÜZELM TLSZAKÖLDVAJt

Next

/
Oldalképek
Tartalom