Kurucz Kálmán: A Tisza-tó pontyállományának biometriai vizsgálata (2008) / 1034-2008

- I A Tisza-tó - vagy régebben használatos nevén Kisköreiviztározó - a Dunától keletre eső országrósz legnagyobb 2 összefüggő vízfelülete. Teljes területe 127 km , a tározótór közepes vízmélysége 1,3 méter (Hamar, 1987). A Tisza-tónak gazdasági szempontból is egyik legfontosabb hala a ponty (Cyprinus carpio), amely halaink közül a legjobban értékesíti a sekély vizek természetes táplálókát (Harka, 1987). Változatos horgászata ós kitartó védekezése a horgon egyben kitűnő sporthallá is avatja. A vizeinkben élő pontyok alakja, pikkelyezettsóge, színe és növekedési üteme annyira változatos, hogy joggal beszélhetünk különböző pontyformákról (Pintér, 1989). A Tisza-tó pontyai között alak szempontjából három formát különböztetünk meg: nyurga pontyot, tőpontyot ós nemes pontyot. A három forma közül eredetileg csak a tőponty ós a nyurga ponty fordult itt elő, a nemes ponty telepitósek révén került a tározótóba. A szakirodalomban számos olyan tanulmányt találunk, amely a nemes ponty biológiájával foglalkozik. Ez érthető is, hiszen a tenyésztői munkában nem nélkülözhetők az alapos ismeretek. De meglepően kicsi azoknak a dolgozatoknak a száma, amelyek a természetes pontyformákkal foglalkoznak. Vizsgálataimmal ezeknek a kevéssé ismert formáknak a jobb megismerését kívántam szolgálni. Dolgozatomban azokról a tapasztalatokról számolok be, amelyeket a Tisza-tó nyurga ponJVfÚZEUM TI.«:» • R,,,.