Harka Ákos: Új fajok a Közép-Tisza halfaunájában (2008) / 1024-2008

\cl\-loogIVtÜZiUM llSiAröLbVAR - 3 niuk. A széles durbincsnak /Gymnocephalus baloni/ nevezett hal nagyon hasonlít legközelebbi rokonához, a vágó durbincshoz /Gymc "illetett (NE-) nocephalus cernuo/, íny törtón

hete-tt, ho/ry korábban nem Ö^üe«bözA ir.ag.yar Duna-szakaszról Bottá István és munkatársai 19ül-ben mutatták ki az első példányokat, s még ugyanebben az évben Tió szafüreden is megtaláltuk. A vajdasági Guelmino Jánossal közösen vérzett munkánk eredményeként 19b5-től már a jugoszláv faunában is nyilvántartják az uj fajt,"'"

0 s az is bebizonyosodott, hogy nem számit különleges ritkaságnak. Kissé részletesebben kell szólnunk a pontyfélék közé tartozó küllő nemzetségiül, amelynek két uj faja is előkerült folyószakaszunkról . Hermán Ottó lot>7-ben megjelent munkája, "A magyar halászat könyve" még csupán két küllőfajt eralit vizeinkből: a fenékjáró küllőt /Gobio gobio/ és a felpillantó küllőt /Gobio uranoscopus/. Több,

f

c mint hetven éven át csak e két hazai fajról volt tudomásunk. Az 19Go-as években azonban fény derült a korábban nálunk ismeretlen halványfoltu küllő /Gobio albipinnatus/ meglehetősen széles körű elterjedésére, a közelmúltban pedig bizonyossá vált a homoki küllő /Gobio kessleri/ régóta gyanított előfordulása is, így megduplázódott küllőfajaink száma. Az utóbb fölfedezett fajokkal kapcsolatban indokolt kérdés, hogy vajon uj jövevényeknek tekintendők, vagy esetleg korábban is itt éltek vizeinkben. Biztos választ nem tudunk adni, de tekintve, hogy elterjedési területüknek egyik központja éppen a Kárpát- medence, .s mivel a szomszédos országok faunájában már régóta ismertek, arra kell gondolnunk, hogy kései felfedezésükben csupán faunakutatásunk hiányosságai tükröződnek. Azért is valószinü ez, inert az uj küllőfajainkhoz rendkívül hasonló felpillantó küllőt korábban olyan lelőhelyekről is gyakorinak irták le - pl. a Balatonból -j amelyek a sebes sodrású vizeket kedvelő faj igényeinek nem felelnek meg. Az ilyen adatok minden bizonnyal téves azonosításon alapulnak, hiszen utóbb a balatoni állományról is kiderült, hogy halványfoltu küllők alkotják. Óvakodnunk kell azonban attól, hogy a mai állapotokat vetítsük vissza a múltba, hiszen a vizeinket érő változások időközben a faunát is módosíthatták« Példaként a Kiskörei-vizt írozót említhetjük, amelyben mér tíz éve is kb. fele-fele arányban élt a fenékjáró és a halványfoltu küllő, ma viszont előbbiből már csak el-