Benke Zsuzsa: Néhány gondolat a tudományos ábrázolásról a botanikai illusztrációk tükrében (2008) / 1018-2008
tes fotografáló szerkezet mentve minden szubjektivitástól gépiesen veszi fel a tárgyak képét. A jó fényképen — elméletileg — rajta kellene minden részletnek lennie." — elemzi MOESZ a kérdést, felvillantva a problémákat is (p. 323.). A mechanikus módszerben rejlik egyrészt a látvány pontos visszaadásának garanciája, másrészt ebben kereshetők az ábrázolás sajátos korlátai is. Technikájának elsajátíthatósága — és amennyiben minden eszköz megvan hozzá —, a rajzolást messze meghaladó gyorsasága, az egyes képek viszonylagos olcsósága mégis döntő előnyt biztosítanak a fotózásnak. Negyven évvel MOBSZ fejtegetéseinek megjelenése után pl. BRAUNÉ — LEMAN — TAUBERT Növényanatómiai praktikumában a gazdag párhuzamos képanyagban instruktív összehasonlítási lehetőséget kapunk a rajz és a fotó sajátos kifejezőképességére. A szerzők a kétféle ábrázolásmód előnyeit ós hátrányait részletesen elemzik és megállapítják, hogy vannak területek, ahol a rajz és a fotó „együttesen válik a tudományos közlemények ideális információhordozójává." (p. 38.) A fénymikroszkóp teljesítőképességén túlmutató új felvételi lehetőségek azonban olyan önálló területeket nyitnak meg, amelyeknek fejlődése egyre inkább elszakad a rajzolás személyes teljesítményétől. II. Új szemlélet, új mondanivaló új vizuális kifejezést keres. Korunkban gazdag, elvont jelrendszer alakult ki és állandó fejlődésben van. Az egyszerű kicsinyítésen és nagyításon kívül (a térképek papírlap dimenzióira kicsinyítik a tájat, a kémiai struktúrák jelei a betűk és a számok méretére nagyítják a szerkezeti elemeket), egyszerű formákkal mennyiségi összefüggések válnak azonnal felfoghatóvá. Bonyolult relációkat foglalhat össze az ábra viszonylag egyszerű modellekben. Az absztrakció első nyomait az ősi kultúrák jeleiben találjuk, sajátos területét a matematikában. Nem volna alaptalan kapcsolatokat keresni a nonfiguratív képzőművészettel sem. A botanikában következetesen kialakított, ma is használatos jelrendszert találhatiuik EICHLER művében: Virágdiagrammok szerkesztve, magyarázattal (1875 — 1878). Az elvont ábrák, szimbólumok ceruzarajzát ma a műszaki rajz eszközeivel dolgozzák át nyomdakész rajzzá. Az ábrázolt jelenség ismerete a rajzoló részéről természetesen nem szükséges hozzá. III. Ha kezünkben a fotózás lehetősége, rendelkezésre állnak a különböző típusú diagramok, szükség van-e még ma morfológiai rajzokra ? (Ezen habitus- és részletrajzok, makroés mikroszkopikusak értendők.) HAZSLINSZKY száz esztendővel ezelőtt sajátságos módon utasítja el a rajzot Magyarhon üszöggombái és ragyái c. munkájában: „Rajzokat nem idéztem, mert a rajz egyéneket ád, s mint ilyen, oly fajoknál, melyeknek szervezete olyannyira megegyező, mint az Uredofélőknél, fölösleges; oly fajoknál pedig, melyeknek spóraalakja olyannyira változó, mint a Pucciniáknál,nem irányadó." (Math. és Term. Tud. Közi. 1877., XIV. p. 99). Az általános felfogással és gyakorlattal szembenálló vélemény; — kérdés, hogy volt-e környezetében valaki, aki megrajzolhatta volna a kérdéses mikroszervezeteket, variabilitásukban is? MOBSZ GUSZTÁV — fél évszázaddal később — így fejezi be Növényképek hajdan és most c. dolgozatát: ,,— a részletek és különösen a mikroszkopikus tárgyak ábrázolására jelenleg legjobb módszer a rajzolás, mert ezzel lehet a legjobban feltüntetni azt, aminek észrevételét az ember fontosnak tartja, míg a tárgy többi részét, mint zavaró kísérő képet, el lehet hanyagolni." (p. 324). Tíz évvel ezelőtt BRAUNÉ — LEMAN—TAUBERT nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a mikroszkópi rajzolás értékes, tudományos ábrázolómódszerét a mikrofotózás nem pótolhatja, legfeljebb kiegészítheti (Pflanzenanatomisches Praktikum 1967). Időközben azonban általánossá vált az a szemlélet, hogy a rajz ma csak szükségmegoldás lehet, ha modern eljárások nem állnak a kutató rendelkezésére. Ez indokolja, hogy szemügyrevegyük a kérdést. Rajz és rajz között létrejöttük és kifejezőértékük tekintetében mélyreható különbségek állapíthatók meg. A mellékelt vázlat kísérlet a tudományos ábrázolás lehetőségeinek megkülönböztetésére; a rajzolást és fotózást párhuzamba állítva. Az értelmező rajz és a dokumentumfotó a vizsgálattal paralel jön létre és mint ilyen, a kutatásnak esszenciális részét képezi. E tevékenység funkcionális: szerves része a megismerésnek és megismertetésnek. Rajz és fotó kölcsönösen segíthetik a tárgy vizuális feldolgozását. Ezzel szemben egy elkészült dolgozat rajzokkal és fotókkal való utólagos ellátásánál a képanyag kialakítása akcidentális jelentőségű; átvehetők régebbi művek rajzai is, és a körülményekhez képest készülhetnek új rajzok, új fotók. A mellékelt vázlat szemlélteti napjainknak azt a jelenségét is, amikor a morfológiai rajz — többszörös átmásoláson keresztül — olyan mértékben sematizálódik, hogy megközelíti az elvont ábrák alakját, azoknak általános érvénye 56
