Benke Zsuzsa: Néhány gondolat a tudományos ábrázolásról a botanikai illusztrációk tükrében (2008) / 1018-2008
Bot. Közlem. 66. kötet 1. füzet 1979 NÉHÁNY GONDOLAT A TUDOMÁNYOS ÁBRÁZOLÁSRÖL A BOTANIKAI ILLUSZTRÁCIÓK TUKREBEN BUNKE ZSUZSANNA 4-I. n r Az ábrázolás sajátos módon sűrített információkat nyújt. Egyszerűbb, közvetlenebb és az emlékezőtehetségbe való elraktározás és felidézés tekintetében sok esetben maradandóbb, mint a fogalmak, szavak, számok világa. A természettudományokban kezdettől párhuzamosan haladt az írásbeli közlés a képpel. A naiv szemlélettől, a korai darabos megjelenítéstől a nagyigényű tudományos ábrázolásig évszázadok során nagyívű, töretlen fejlődés látható. MOESZ GUSZTÁV 1930-ban megjelent Növényképek hajdan és most c. munkájában így ír a klasszikus illusztrációkról: „Ezek a képek a rézmetszés legtökéletesebb alkotásai közé tartoznak. Példaképpen említhetem C. TULASNE képeit, melyek mikroszkopikus gombákat ábrázolnak. A képek hűek, szépek, plasztikusak. Nem mondhatok róluk nagyobb magasztalást, mint azt, hogy utolérhetetlenek." (TTK 62, p. 317.) Kezdetben a rajz és a rajzhoz szervesen kapcsolódó grafikai technika volt az egyetlen illusztrációs lehetőség; a tevékenység jellege pedig teljességre törekvő alkotómunka volt. Csak egy példát arra, hogy ez a kérdés hogyan foglalkoztatta az akkori kutatót. KÜTZING Tabulae Phycologicae oder Abbildungen der Tange 1845 és 1852 között megjelent köteteinek bevezetőjében így ír: „. . . bárcsak a mindig nagyobb pontosság és gondosság, melyet e táblák kidolgozására szánok, egyre élénkebb belekapcsolódást ébresztene a közönségben is I" Barátja, ROLFS 1848-ban megjelent művét idézve kiemeli, hogy az „a legszebb ábrázolásokkal" jelent meg. (Bd. II, p. 1.; Bd. I, p. 5.) Az elmúlt ötven— hatvan év alatt mélyreható változás ment végbe, a tudományos ábrázolásban. Évszázados rajzi kultúra van eltűnőben. Ma is megjelennek ugyan tudományos publikációk olyan ábrázolásokkal, amelyek egyben értékes grafikai munkák is, az általános kép azonban nem ezt mutatja. Egykor még a rövid időközökben megjelenő folyóiratok is olyan egységes gonddal illusztráltak voltak, hogy ábrázolásaik semmiben sem maradtak mögötte a fólio-díszmunkáknak. A XIX. század közepén történnek az első kísérletek a fotografikus ábrázolással, először mikroszkopikus preparátumokkal, majd élő növényekkel. E tapogatódzással párhuzamosan még több nagy mű jelenik meg hagyományos rajzi, grafikai ábrázolásmóddal. A rézmetszet, finom, éles vonalrendszere azonban egyre inkább háttérbeszorul a lágyabb kifejezést nyújtó litográfia és egy új, bravúros fametszettechnika mellett. Maga a stílus azonban túlérett, a változás szükségszerű volt. A rajzi és a nyomdai technika bár csúcsponton állt, a vizuális megjelenítésre vonatkozó igények lassan megváltoztak. Maga a képzőművészet sem adott már a tárgy megközelítéséhez tápláló indításokat. Időközben a fényképezés lépésről-lépésre általános érvényre jutott; a rajzi ábrázolásban pedig egyre szembetűnőbb egyrészt az absztrahálás tendenciája, másrészt az egyre igénytelenebb sematizálás. A szöveg —kép párhuzamosság igénye azonban megmaradt a tudományos munkákban, bár mélyen megváltozott szellemben. I. „ Az ember rajzoló keze nélkül hű képet adni a természetről" (DAGUERRE) — olyan igény, ami a tudomány minden területén jelentkezik. Vannak tudományterületek, amelyeken a fotózás kezdettől a megfigyelés egyetlen eszköze, mert az emberi szem érzéketlen bizonyos képalkotó jelenségekre. A biológiában fotó is, rajz is számbajöhet. Maga MOESZ GUSZTÁV, aki művészi színvonalon rajzolt és festett, idézett művében így ír: „A növények ábrázolására is a fotografálás lesz a legmegbízhatóbb módszer." VAJDA ERNŐ és VAJDA LÁSZLÓ éppen akkor megindult Flóra Photographica Hungarica sorozatát lelkes szavakkal méltatja (p. 321.) A fotó olyan sajátos kép, amely MOESZ kifejezésével élve „bizonyító okmány". Dokumetitum jellegével azonban nem mindig áll arányban ábrázoló, kifejező értéke. „A tökéle55