Benke Zsuzsa: Stanislaus Albach botanikai munkássága (2008) / 1017-2008

s az eszmét. . ., mint akár KOSSUTH maga." (1880). ALBACH szemlélete és szava — és főleg két magyar rendtársáé, GASPARiCHé és GEGŐÓ — szemet szúrtak, és ennek következményeképpen a bécsi udvar nyomására 1838. március 8-án meglepetésszerű vizsgálat zajlott le a kolostorban. Ennek következtében ősszel ALBACHnak is távoznia kellett Pestről. (HUSZÁR 1944) Vitte magával herbáriumát, könyveit, jegyzeteit Kismartonba és a botanizálást a Lajta-hegységben és a Fertő-tó környékén folytatta tovább. Felvetődik a kérdés: ha nem volt hivatásos botanikus, mi indította el már a kezdetétől szakszerű, módszeres tevékenységét, és mi tartotta ilyen nivón? Bizonyos személyes adottságai, továbbá szülőföldjének és rendjének hagyományai kedvező talajt jelenthettek számára. A döntő körülmény pedig az volt, hogy Pesten a tudományos élet áramkörébe kapcsolódva kezdte meg növénygyűjtését. Kézirataiban számos kortárs neve szerepel. Feltűnő azonban egy gyakran visszatérő ,,S" rövidítés, illetőleg annak néhány más betűjellel való kombinációja. A szövegösszefüggésekből azt a következtetést kell levonni, hogy ez SADLER JÓZSEF nevét jelzi. SADLER szintén Pozsonyban született, gimnáziumi tanulmányaikat mindketten szülővárosukban végezték. SADLERÍ 1834-ben nevezték ki a pesti Egyetem botanikai tanszékére rendes tanárnak; ALBACH abban az esztendőben kezdte meg elméleti felkészülését a botanizálásra. SADLER Flóra Comitatus Pestiensis, 1825 -26-ban megjelent műve, és több más munkája is ALBACHnak állandóan kezeügyében voltak. Még Kismartonban is bizonyos fokig normának tekintette azokat, táblázataiban közölve, hány olyan fajt gyűjtött a Lajta-hegységben, amelyek a SADLER-féle flóraműben nem szerepeltek és melyek azok? Pestről távozva, ALBACH a Lajta-hegységben és a Fertő-tó partján eleinte egyedül botanizált. 1843-tól ketten járták a környéket. Társa lett UHL JÁNOS, az ESTERHÁZY-Hofgarten kertészének fia, az udvari zenekar első gordonkása (GOMBOCZ 1906). Az UHL-herbárium ma szintén a budapesti Természettudományi Múzeum Növénytárában található. ALBACH Kismartonban teljes visszavonultságban élt, hátralevő éveiből azonban érdemes megemlíteni néhány momentumot. LISZT FERENC — akit valószínűleg korábban ismert meg — ezekben az években többször felkereste és három korqpzícióját ajánlotta ALBACHnak (GAJDOS 1971). Nem lehet hallgatni arról sem, mennyire lelkesült az 1848-as magyar szabadságharcért, amint erről PULSZKY FERENC is beszámol idézett művében (1880). 1850 után még néhány alkalommal meglátogatta a beteg SZÉCHENYI IsTVÁNt. ALBACH maga jóval előbb halt meg, 1853. november 12-én „gyomorrák s aszkórban" (HEVESY 1866). A kolostortemplom sírboltjában temették el. 1856. május 3-án a Királyi Magyar Természettudományi Társulat ülésén KOVÁTS GYULA előadást tartott ,,Albachról, mint füvészről s annak a múzeumba jött növénygyűjteményéről" (KÁTAI 1868). Az előadás nem jelent meg nyomtatásban, kézirata sem található a Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteményében (BEÖTHY BERTALAN közlése szerint). KANITZ azonban így emlékezik meg a Versuch einer Geschichte der ungarischen Botanik c. művében ALBACHTÓI: „. . . ő igen alapos botanikus volt; szinte minden, a Nemzeti Múzeumba jutott növénye mellett ott vannak az analízisek." (,,. . . er war ein sehr gründlicher Botaniker, beinahe jedes von seinen in dem Nationalmuseum gelangten Pflanzen liegen die Analyse bei"; 1865). JANKA VIKTOR az addig együtt őrzött anyagot a „nagy, közös herbáriumba" osztotta be (id. m. 1880); a kéziratok a Tudománytörténeti Gyűjteményben találhatók. 233