Benke Zsuzsa: Stanislaus Albach botanikai munkássága (2008) / 1017-2008
információkat találunk, ennek alapján napról-napra nyomon követhető ALBACH botanizálása. Catalogus alphabeticus címet viselő kéziratkötetében számos, különféle táblázat szemlélteti a gyűjtőhelyeket és -időket, a gyűjtött fajokat évről-évre. ALBACH láthatólag minden alkalmat megragadott e ,,kedvencz tanulmányának" művelésére (KTTRTZ 1865). A Catalogus numericus plantarum adatait számbavéve, a fajoknak több mint felét először Pest-Budán gyűjtötte; a Lajta-hegységre kb. egyharmad jut. A herbárium adatainak teljes feldolgozása után lehet majd minden részletre kiterjedő képet kapni gyűjtéseiről. Az említett katalógus szerint az 1910 faj közül 1757 a virágos növény, a virágtalanok száma 153. Ebből 6 alga, 9 gomba (-f mikrogombák egyes virágos növényeken), 26 zuzmó, 83 moha és 29 haraszt. Ezeknek az adatoknak ismeretében vessünk pillantást a herbáriumi cédulákra és kéziratokra. A latin nyelv mellett hasonló terjedelemmel és jelentőséggel szerepel ALBACH anyanyelve, a német. A szövegben rendszeresen visszatérnek bizonyos francia kifejezések és az évek során egyre gyakrabban bukkannak fel magyar szavak is. A nyelvek váltogatása kora stílusának jellemző vonása, mely a botanikai szakirodalomban sem volt ismeretlen (SADLER 1818). Ez — természetesen — nem nyelvi nehézségekből származott. ALBACH akár németül, akár latinul szabatosan, de eredeti módon fejezte ki magát. Stílusának egyik sajátsága a játékos könnyedség, amivel a legalkalmasabbnak érzett szavakat villámgyorsan váltogatva választotta ki. Kéziratainak olvasását azonban megnehezíti a számos rövidítés; ezeknek egy része annakidején általános volt, a többinek kulcsát ő maga adja meg. A kéziratok nagy része tulajdonképpen a gyűjtött növényekről gondosan összeállított és kritikai érzékkel kezelt irodalmi anyag. Könyvtárában számos botanikai mű volt. A kéziratokban a morfológiai leírást a földrajzi elterjedésre vonatkozó adatok, majd az esetleges gyakorlati felhasználásra utaló jegyzetek követik. E munka mégsem tekinthető csupán kompilációnak. Az idézett megállapításokat közbevetett megjegyzések élénkítik, amelyek elárulják ALBACH éles szemű megfigyeléseit a gyűjtött növényeken, de elárulják filozófiai iskolázottságát és bizonyos művészi adottságait is. Egy-egy növényfaj irodalmi ismertetése és saját véleményének leírása — és számos esetben gondos értelmező rajzok — után Mixta címmel, néhány mondatban megörökíti a gyűjtés és a határozás körülményeit. Mindezekből ALBACH, a gondolkodó és tevékeny ember, egyre élesebb megvilágításban bontakozik ki az olvasó előtt. A herbárium és a kéziratanyag a legszorosabb kapcsolatban vannak egymással; ezek minden egyes részlete a növényvilág rendkívüli intenzitású szeretetét bizonyítja. Ki volt ALBACH? 1795 január 28.-án született Pozsonyban, szegénysorsú szülőktől. Gyermekkoráról egyetlen jellemző vonást jegyeztek fel, a tudásszomjat, — garasait a kölcsönkönyvtárba vitte (KTTRTZ 1865). Tizenöt éves korában felvételt nyert a ferences-rendbe, ekkor kapta a JOSEPH keresztnév helyett a STANISLATTS nevet. A teológiai és filozófiai tanulmányok mellett érdekelte az irodalom, a zene; intenzív nyelvi studiumokat is folytatott. A fogékony lelkű fiatalembernek minden hatás javára vált; adottságait céltudatos önképzéssel fejlesztette. Kismartonban bontakozott ki rendkívüli szónoki képessége; így került Pestre, ahol rövidesen megismerték és tizenhárom éven keresztül tömegek áradtak beszédeire. KAZINCZY szerint „pórnép és főrend, eggyütt és összekeveredve" hallgatta ALBACHot; a hallgatók közt ott voltak „az Univer230
