Kalivoda Béla: A baglyok szerepe a biológiai növényvédelemben (2008) / 0991-2008

- 3 1. Bevezetés Mióta az ember mezőgazdasági tevékenységet folytat, azóta örökös harcban áll a munkája gyümölcsét részben veszélyeztető környezeti hatásokkal. Ezek közül az egyik jelentős csopprt a kártevőké, ahová a rágcsálók jónéhány faja is tartozik, A rágcsáló-kérdés a mezőgazdaságban napjainkban is jelentős. Mi sem bizonyltja ezt jobban, mint a MÉM 4/1974 és 16/1974 sz. utasitása, amely több rágcsáló fajt "veszélyes kárositó"-nak minősit, sőt a MÉM 43/1968 sz. rendelete a mezei pockot a "különösen nagy kárral fenyegető kárositók" közé sorolja. Ebből következik, hogy a védekezés ellenük feltétlenül szükséges. A kár elhárításának alapvetően három módja yan, ezek a mechanikai-, a kémiai- és a biológiai védekezés. Mechanikai védekezés alatt elsősorban a növénytermesztés talajelőkészitő munkálatainak kártevő irtó mellékhatását, illetve egyéb, — általában nagy élőmunka igényű s ezért napjainkban egyre kevésbé alkalmazott — hagyományos gyéritési módot értünk. Manapság vitathatatlanul a legelterjedtebb a kémiai védekezés. Ennek az eljárásnak az előnyei, hogy a védekezés jól tervezhető és nagyhatású, valamint a gyors beavatkozást is lehetővé teszi. Ugyanakkor sok gondot is okoz. Ezek közül néhány: _ a szerek kijuttatása - különösen a rágcsálóirtó szereké -, körülményes, nagy körültekintést igénylő és munkaigényes "tevékenység. A védekezés költséges és fennáll a rezisztens szervezetek kialakulásának lehetősége is, ami a kezelést eredménytelenné teheti. A vegyszerek különféle hasznos élőlényekre- és magára az emberre is veszélyesek. Mindemellett a kémiai anyagok alkalmazása egyre súlyosabb környezetvédelmi problémákat vet fel.