Buschmann Ferenc: Jászberény és környéke természetvilágának kutatástörténete (1795-1992) (2008) / 0983-2008

118 A zoológiában, különösen, ha figyelemmel vagyunk a nagy fajszámú társaságukra - akárcsak a múltban is -, az előzőeknél sokkalta rosszabb a helyzet. A kutatók figyelme szinte csak a Kiskunság, Hortobágy, Bükk és egyéb hegységek felé irányul, a Jászságot messze túltekintik. Csak az utóbbi két évtized erőteljesebb természetvédelmi törekvései nyomán mozdul el a jászsági állatvilág-kutatás »szekere« az ismételt holtpontjáról. Ez az elmozdulás e tanulmány szerzőjével veszi kezdetét. E sorok írója kereken hatvan évvel Vásárhelyi után született Jászberényben. Már általános iskolás korában fokozott érdeklődést tanúsított a természet iránt, figyelme hamarosan a környezete felé fordult. A mezőgazdasági szakiskola elvégzése után autodidakta alapon, 1972-óta foglalkozik a Jászság, ezen belül is elsősorban Jászberény és környéke lepkevilágával. Kutatásai során napjainkig mintegy 700 nagylepke fajt mutatott ki a területről. Adatait több szakcikkben tette közzé, amelyekben számos új megfigyeléssel egészítette ki az ÉNY-alföldi általános faunisztikai és ökológiai ismereteket. A környezete nagylepkéinek számbavételezése mellett (a lepkék életmódjából eredően) a térség növényvilági összetevőivel is foglalkozott, jelenleg a helyi növényzet társulási és előfordulás-számbavételezési folyamatával folytatja e tevékenységét. Aktívan részt vett a Jászság természeti értékeinek felderítésében, és munkájával nagyban hozzájárult a Jászberény határában védetté nyilvánított területek (Zagyvamenti- és Hajta-mocsár Természetvédelmi területek) létrejöt-téhez. Könyvet irt Jászberény és környékének nagylepkéiről, a molylepke-fauna adattára, valamint a növényvilági összegzése a feldolgozás folyamatában van, - több kézirata (pl. a Hajta múltját és jelenét, valamint élővilágát összefoglaló monográfiája) pedig megjelenésre vár. Úgy tűnik, mintha a Jászság mozgó-élővilágának feltárása, a nem képzett zoológusokra várna (!?). Autodidakta volt Vásárhelyi, autodidakta vagyok magam is. Autodidaktának számít Harka Ákos tiszafüredi történelemtanár, valamint tarsa, Endes Mihály gyermekorvos is, aki azóta Debrecenben él és praktizál. Endes és Harka az 1980-as évek elején bejárták az egész Jászságot és számbavételezték a teljes gerinces állatvilágát. Tanulmányuk, »A Jászsági-sík gerincesállat-világa« (10. ábra). De foglalkoztak a növényvilággal is, és fontos ökológiai kérdésekre találtak magyarázatot, - megalaposva azokkal a legértékesebb és leginkább veszélyeztetett területek védelem alá helyezését. Összehasonlításokat tettek a környező természetföldrajzi kistájak, pl. a heves-borsodi sík, Nagykunság élővilágával, és bizonyították, hogy ezek a kistájak nem csak geomorfológiailag választhatók szét, hanem az ott élő növény- és állatvilág összetétele alapján is. Kutatásaikat és eredményeiket publikálva, azt mindenkor a természetvédelem szolgálatának vetették alá: csak sajnálni lehet, hogy az állatvilág egyéb osztályaiban (pl. az Insecták különböző rendjeiben) mindezideig nem akadt hozzájuk hasonló kutatási szellemmel átitatott egyéniség. Rendhagyó zárszó Megvédeni csak azt tudjuk, amit ismerünk is! Ennél fogva égetően szükséges lenne mihamarább (amíg nem késő!) intenzívebb természetrajzi kutatásokat kezdeményeznie Jászberénynek, mind a szűkebb, mind a tágabb térségében. Az itt létező élővilág megismerese és megismertetése, nem brazil, vagy afrikai, se nem nyugat- vagy keleteurópai és nem is egyszemélyi feladat! Úgy a környezet, mint a természetvédelem terén csak akkor remélhetünk magatartás- és szemléletbeli változást az embertársainktól, ha minél több képzett, vagy nem képzett, de hozzáértőén lelkes híve lesz a környezetünket ismerő, és az ismereteit terjeszteni is kívánó ember. Mindenek előtt időt és lehetőséget kellene bizotsítani azoknak, akikben megvan a természetvilágunk irányában a kutatási hajlam, hogy általuk - a ^gondolkozz globálisan, és cselekedj lokálisan« jelmondat szellemében - az üres frázisok és meddő kira-