Dr. Endes Mihály: A tiszai Alföld denevérfaunájának vizsgálata (2008) / 0980-2008

65 Csonkaíülü denevér (Myotis emarginatus). A nálunk barlangot Kedvelő áj latként ismert fajnak az előző lelőhelyen kb. 100 példánya él és szaporodik.. A két faj eli különül egymástól. Közönséges denevér (Myotis myotis), E zömmel hegyvidéki faj egyetlen, feltehetően vonulása sorá' elhullott példánya Tiszafüreden került elő 1978 telén. Hegyesorrú denevér (Myotis oxygnathus). Jellegzetes alföldi faj. Rendkívül érzékeny a zavarásra, ezért ennek a megfogyatkozása a legnagyobb mértékű, Tavi denevér (Myotis dasycneme). Egy hím került elő Tiszacsegén. templ ompaal ásor;, 1987 szeptemberében. Vidékünkön csak a Tisza mentéről ismeretes, de jelen adata is csupán a harmadik előfordulási pont, Kései denevér (Eptesicus serotinus). A tiszai Alföldön jelenleg ez a leggyakoribb. Ehhez agreszszív viselkedésmódja is minden bizonnyal hozzájárul, miután a szűkűló életlehetőségek közepette a fajok, közötti korkur. • renciaharcban felül tud kerekedni. Északi denevér (Eptesicus nílssoni). A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Állattani tanszékének gyűjteményében határoztam meg egy ott, helyben. 1936 október 17-én begyűjtött hímet (Ltsz, 51., 10/V.134), ameiy eddig tévesen fehértorkú denevér (Vespertilio murinus; név alatt szerepelt. Eddig csak a Bükkből volt ismeretes, s valószínűleg kevéssé ismert vonulása során került kézre.. Fehértorkú denevér (Vespertilio murinus). Hazánkban a hegyi erdők állata. Ritka faj, amelynek szaporodása nálunk nincs bizonyítva. Ugyanakkor a vonulási és telelési adatok száma gyarapszik. Tiszafüreden 1984 május 10-én került kézre egy élő példánya, amelyet csak sajnálatos pusz-