A kiskörei vízlépcső főművei – vízfelhasználás (2008) / 0975-2008
- 80 - i DÉGEN I. /19 7 3 / cikkében az öntözésfejlesztés és vizigény várható alakulását - következésképpen a szükséglet kielégíthetőségét- lényegében az akkori helyzet és vízfelhasználás szerint prognosztizálta. Ezt viszont a társadalmi - gazdasági valóság nem igazolta vissza. Az 196o-as évek öntözése és árasztásos /rizstelepek/ barázdás-csörgedeztető öntözéssel jellemezhetők. Ezek a berendezések, megoldások azonban már a 7o-es évek közepére elavultak, korszerűtlenné váltak. Befejődött az a kor, amikor az öntözéses technológia iránti legfőbb követelményt ugy fogalmazták meg, hogy "folyjon a viz amerre tud" /Czinege Lajos, Szolnok megyei elsőtitkár/. Ehhez az is hozzájárult; a gazdaságok rádöbbentek, hogy a vizzel legkönnyebben elérhető kötött -főleg réti, öntés-réti- talajok nagy vizadagokkal történő öntözése évekre tönkretette a talajt. Kezdtek kikapcsolni korábbi telepeket, miközben a pótlás, illetve korszerűsítéshez a lehetőségük nem volt meg. Lényegében ez a folyamat követhető nyomon a Szolnok megyei öntözött terület, illetve öntözőkapacitás alakulásában. /4.táblázat/. Nyilván mindehhez az is hozzájárult, hogy közben a mezőgazdaságban korszerűsödtek a biológiai alapok /intenziv fajták és hibridek/, meggyorsult a műszaki fejlesztés /termelési rendszerek, nyugati gépek/, nagy arányban nőtt a kemikáliák /'műtrágya - vegyszer/ felhasználása, ami felgyorsította a termésátlagok növelését és azt igazolta, hogy a termésnövelésnek a vizén kivül más, könnyebben elérhető, gyorsabban ható, gazdaságosabb megoldásai is vannak. Ezért a gazdaságok figyelmüket, anyagi erejüket ezekre koncentrálták. A munkaerőszükséglet - de főleg igény nem reálisan került figyelembe vetelre . Az köztudott volt, hogy az öntözés munkaigényesebb ágazat a száraz termelésnél, ezzel számoltunk is. De azzal, hogy ugy változik meg a mezőgazdaság munkaerőhelyzete, hogy csak az állandó, jobban fizetett és általában szakmához kötött munkakörökre lesz vállalkozó, nem számitottak. Az 197o-es évek elejére egyszerűen elvándorolt a mezőgazdaságból az az időszaki, vagy növénytermelési dolgozó, aki hajlandó volt a vizet a barázdákban az álló kultúrákban /főleg kukoricában/ kapával irányitani, vagy később az esőztető
