Buschmann Ferenc: Jászberény és környékének növényvilága; Természetföldrajzi élettér (2008) / 0929-2008

szik ki az ún. gyomfélék, /fo/erősen szaporodtak ^" nonioc t­k-íjsi" adventív elemek, ft ^zek szembeszökően legelterjedtebb faja itt a kanadai betyárkóró /Erigion canadensis/. A florisztikailag az Eupannonicum crisicumi járásához sorolt /Soó; 1960/, de a homok által elfoglalt déli részen már praematricumi elemekkel is tarkított vizsgálati terület éghajlatilag is ebbe a körzetbe tartozik /Bacsó; 1959/^A re­íiefviszonycáital és a fátlansággfl^ összhangban* mező-, és mikroklímában szegényes, mérsékelten sz^^^Ejr^közé^o^r­séklete 9-10 C°/év. Hőmérséklet jarása/'ígen szélsőséges. Té­li minimum átlaga /50 év adatai alapján/ -2,5 C°, míg a nyá­ri maximumai .^ógltöb o^iffiTfe g . A ü' évi .im.Ainmm u. ina k—­gft—e láii a-35 G°"Ot» minimumai podig olykor mínusz 20 C ° alá aaélna k. A napfényes órák szama megközelítőleg 2000, a felhőzet évi átlaga valamivel meghaladja az 50 %-ot. Csapa­dékban nem bővelkedik, de évi átlaga xi&iiivel több, mint az össz-alföldi: 550 mm körüli, nyáreleji maximummal./Ifcaapadék­viszonyait tekintve a területnek,, ugyan szélsőséges adatok­kal is találko zWh^de mind a tenyészidőszakra^jutó, mind az összmennyiségű csapadék viszonylatában jóval elmarad az opti­mumtól. Minthogy ha ^T^o^^oiaionnyiaág öaoaeg o allandó vízhiányra utal, ebből7következik ( hogy a letűnt vízi-világot nem az éghajlati tényezők tartották fenn, hanem a domborzati viszonyok^aJászság közepének mély behorpadása, a rossz víz­háztartású talajok, és a lefolyásviszonyok. Ugyancsak ebben rejlik a magyarázata a vízrendezések utáni gyors, és nagymér­vű vegetáció-változásoknak, amelyek a tennéazetes növénytaka­róban bekövetkeztek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom