Dr. Szabóné Danka Klára: A Hortobágy-Berettyó folyó cönológiai vizsgálata (2008) / 0921-2008

- 3 Ezen árvizek következtében meggyorsult az Alföld mocsarosodási folyamata. A Tiszavölgyi szabályozással kezdetét vette a hajdani vizivilág visszaszorítása. Az utolsó árvizcsapás 1888- ban Rakamaz felől érkezett a Hortobágy-Berettyó árviz terén. Az ismétlődő árvizek fékezésére 1754-ben felépítették a Mirhó gátat. /2.ábra/ A táj teljes árvizbiztonságát azóta is csak a rendszeres vízszabályozási, vízvédelmi munka biztosítja. A vizszabályozás mellett a belvízrendezés is sürgetővé vált. Csatornákat, zsilipeket, szivattyútelepeket létesítettek. A legrégebbi a Mirhó-foki zsilip. /1853./ A Körös-Berettyó völgy felé igyekvő nagytömegű vadvizek levezetésének feltételeit, az 1879-ben alakult HortobágyBerettyóvidéki Belvizszabályozó Társulat teremtette meg azzal, hogy kiépítették az egykori két vizfolyás, az egyesült Hortobágy-Berettyó medrét, kétoldali töltéseit. Az egységes vízrendezési tervet 1901-ben készitették, mely meghatározza a Hortobágy -Berettyó jobbparti rendszerét, a szükséges átemelő szivattyútelep helyét és ez a terv a jelenleg ismert belviz rendszer kiépítésének alapja. Az ár- és belvízrendezést követően a talajvíz szikese dést okozó problémája újabb gondot okozott. Itt helyezkedik el az ország legkisebb csapadéku területe, itt a legnagyobb a növényi vegetáció időszakának vízszükséglete.