Gömöri Edit: Egy jászkiséri szikes puszta botanikai feldolgozása (2008) / 0917-2008

- 8 A XVIII. sz. második felében próbálták visszaállítani az eredeti állapotot, de nem sikerült. Az egész területet müvelés alá vették. A maradványok pedig tovább pusztultak. Az itt élő jászok egy része, mint már irtam vándorlásos pásztorkodást folytatott, másik részeik a mocsárban halászott, vadászott. A vizi életre utaló kifejezések: Hajta, Tőtevény, Nagyér, Sziget. A török hódoltság idejére utaló szó a csinosa, palánka, mindkettő a város védelmét szolgálta. A csincsa a Zagyvából elágazó mocsaras, süppedékes, széles árok volt, amely behálózta a város egy részét. A palánka lényegében a két oszlopsor közé vert sárból álló palánkvárat takarja. Növényvilága; A Jászság a tiszántúli flórajárás Crisicum szerves része. Jellegzetesen szélsőséges, száraz alföldi klimáju táj. Egyre növekszik a teljesen visszaszorult, vagy eltűnt lápi elemek helyén a kontinentális fajok száma. A lápok megszűnésével megszűnt a kedvező mikroklíma, és a szubmediterrán fajok délebbre húzódtak. A régen oly jellemző vakszikes és szikes is eltűnik, egy-egy helyen /Jászkisér határában: vakszikes/ foltokban találkozunk csak velük. Az ürmös szikes puszta nem jellemző már. Jóval elterjedtebb a másodlagos jellegű füves szikes puszta /A fenti gyakran gyomos odik/. Asztallapszerü semaságát néhol még megszakítják a széles laposok sziki rét, vagy a teljesen másodlagos disznópázsit /Plygonum aviculare/ társulásai. Jellemzőek a szikes erdei rétek társulásai és a tatárjuharos tölgyes felő utaló töredékek. A Zagyva és a Tarna mentét még ma is végig kisérik a magas ártéri liget erdő kis maradvány foltjai. Jászberény határában még találkozunk sikláppal. Ősállapotban a táj erdős^ ligetes jellegű volt mocsarakkal, lápokkal tarkitva.