Juhászné Sáros Márta: A vízszennyezés hatása az élővilágra (2008) / 0916-2008

22 Állóvizekben a többi nitrogénvegyület felhalmozódása éppoly káros, mint a foszforvegyületeké: a bekövetkező tápanyagdúsulás sietteti a tavak öregedési folyamatát /eutrofizálódás/ A viz egyéb kémiai tényezői között a viz kén, szilfát vegyületei, a nátrium, kálium, magnézium sói érdemelnek figyelmet. • Nagyon fontos még a mikroszennyező

k kimutatása, mert ezeknek nemcsak iz- ls szagrontó hatásuk van, hanem többnyire mérgező esetleg rákkeltő anyagok, amelyek az emberen kivül más élőlényeket is közvetlenül, vagy a táplálókláncban akkumulálódva károsíthatnak. /14.-15. ábra./ 3.2.3. Biológiai vizminősités A biológiai vízminőség a viz azon tulajdonságainak összessége, amelyek a vizi ökoszisztémák életében fontosak, létrehozzák és fenntartják azokat. A környezetvédelem egyik legnagyobb tanulsága annak felismerése, hogy ha pádául a folyóba szennyvizet engedünk, ezzel beavatkozunk a vizi ökoszisztémába. A rendszer a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva olyan új megváltozott élővilággal válaszol, amely az ember szempontjából kedvezőtlen lehet. A biológiai vizminőség jelenségei, változásai és mutatószámai 4 tulajdonságcsoportba sorolhatók: halobitás trofitás /19« ábra/ szaprobitás toxicitás Halobitás /sótürés/ A kontinentális vizek biológiai szempontból fontos szervetlen kémiai tulajdonságainak összessége, amit a meder vagy a vízgyűjtő terület geológiai és geokémiai adottságai határoznak meg, de döntően változtatják mesterséges bevezetések is /bányaviz, mélyfúrások elfolyó vize, szennyvizek/. Tehát a halobitás a viz összes sókoncentrációjának és azok minőségének az élőszervezetnél kiváltott hatása. Az élővilág