Vass Judit: Tiszaföldvár történelme kezdetektől napjainkig (Tiszaföldvár, 2006) / 0875-2006
hurcoltak 1 3. 1944 októberében bevonultak Tiszaföldvárra a román, majd nyomukban a szovjet csapatok. A következő hetekben hadtápbázist alakítottak ki a faluban, a lakókat kitelepítették, csak 1945 januárjában térhettek vissza házaikba. A gabonát lefoglalták a szovjetek, 40-50 főt foglalkoztattak, vittek el „malenkij robotra". „ A második világháború jellegében egészen más volt, mint a korábbi. Az első világháborúval ellentétben a harcok nem a politikai határok közelében értek véget, hanem a berlini bunkerig, vagyis az ellenség teljes vereségéig folytak. A totális háborút képviselő hatalmak, mint Németország és a Szovjetunió nemcsak az ellenséges haderővel szemben léptek fel fegyveresen, hanem a polgári lakosság ellen is tömeges megtorló intézkedéseket hajtott végre, sőt a Szovjetunió még a saját népein is. A Magyarországon fogságba vetett polgári személyek nagy részét hadifogolyként hurcolták el a szovjet szervek- „hadifoglyoknak számítanak azok a külföldi állampolgárok, akiket a Szovjetunióba internáltak". Rendkívül nagy munkaerőhiányban szenvedett a szovjet birodalom E munkaerő immár külföldről történő beszerzéséhez szolgált ideológiai alapul a kollektív bűnösség elve, amelyet ugyan a magyarokkal szemben a sztálini vezetés hivatalosan tagadott, de a gyakorlatban mindig is alkalmazott. Sztálin kijelentette: "... a magyarokat meg kell büntetni." Csak egy dolog volt a fontos, hogy legyen indokuk minél több munkaerőt Szovjetunióba vinni az országuk újjáépítéséhez. A front átvonulásával tehát az ország egész területéről szedték össze a civileket és vitték hadifogságba. Mindezekből adódóan a magyarországi hadifogoly-gyűjtőtáborok lakóinak átlagosan 25-30 %-a a polgári lakosság köréből került ki, de volt olyan hadifogoly-gyűjtőtábor is, mint például a gödöllői, ahol a foglyok 80-85%-át civilek alkották. A másik leggyakoribb forma, hogy az utcáról szedték össze az embereket Az útközbeni szökések és halálozások miatt sokakat az utakról, az utcákról csaptak a menetelő hadifogoly-konvojokba. A fogolykísérő katonáknak csak egy dolog volt a fontos, hogy a létszám egyezzen. Mindezek alapján röviden 3 szóval lehetne összefoglalni a polgári lakosság elhurcolásának szovjet módszereit: esetlegesség, megtévesztés, kíméletlenség. Ezen módszerekből és az ezekből adódó életkörülményekből adódóan a korabeli Magyarországról elhurcolt több mint 200 ezer polgári lakosnak 20-25 %-a el sem jutott a szovjetunióbeli céltáborokba, hanem valahol útközben vagy a magyarországi gyűjtő- vagy a 1 3 Szolnok Megyei Levéltár 33/1943. - Tiszafóldvári Határozatok- 1943- 1944. 11
