Kovács Mónika: Martfű fejlődése és emberierőforrás-háttere a rendszerváltástól napjainkig (2005) / 0863-2005

2. JÁSZ NAGYKUN SZOLNOK MEGYE RÖVID ÁLTALÁNOS BEMUTATÁSA Jász-Nagykun Szolnok megye az ország keleti felében, Alföld közepén, hét megyével határosan helyezkedik el a Tisza, a HármasKörös és a Zagyva folyók mellett. A megye a polgári közigazgatás bevezetésekor, 1876-ban jött létre a történelmi autonóm hagyományokkal rendelkező Jász és Nagykun külterületekből, illetve Külső-Szolnok vármegyéből. Területe 5582 km

2 népességszáma 413.174 fő. A lakosság kétharmada a 16 városban, egyharmada pedig a 62 községben él. Székhelye a 76.604 lakosú Szolnok, az ország 11. legnagyobb városa, az ország keleti felének legfontosabb közlekedési csomópontja. A megye településhálózata alföldi típusú, döntően nagy határú, egymástól jelentős távolságra lévő népes települések alkotják, a folyók mentén azonban sűrűbb faluhálózat jött létre. Hat jellegzetes kistérség különül el egymástól, ezek a megye nyugati részén elhelyezkedő Jászság és Szolnok térsége, valamint a Tiszántúlon a Tiszazug, a Nagykunság, a Közép-Tiszavidék és Törökszentmiklós térsége. A megye felszíne tökéletes síkságnak mondható, éghajlata kontinentális. Kevés és egyenetlen eloszlású a csapadék, gyakori a szárazság és az aszály. A megye értékei közül kiemelkedik a termőföld, a termálvízvagyon és a napsütéses órák száma. A megyében található az ország második legnagyobb állóvize, a Tiszató, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park nyugati fele. A megye közlekedés-földrajzi helyzete kedvező, itt haladnak át a fontos kelet-nyugat tranzit vasúti és közúti fővonalak. Hiányzik a megyében a gyorsforgalmi úthálózat és viszonylag fejletlen a települések közúti összekötöttsége. 4/71