Kovács Mónika: Martfű fejlődése és emberierőforrás-háttere a rendszerváltástól napjainkig (2005) / 0863-2005

tartoztak, mint az étkezési hozzájárulás, a munka és védőruha biztosítása, tisztítószerek, munkásszállás stb. A béren kívüli juttatások elsősorban összességükben mutatják meg hatásukat, hiszen nem mérhetők meg külön, minden egyes család jövedelménél. Az életszínvonalra gyakorolt hatásuk viszont egyértelműen megmutatkozik a munkásszállásoknál, a sportra, üdülésre, kulturális célokra fordított összegeknél. Fontos szót ejtenünk a szociálpolitikai vívmányokról is. A szociális viszonyok alakulása a Tisza Cipőgyárban általában nyomon követte az országban végbemenő változásokat. Az 1956 utáni új vezérigazgatóság örökségül csupán egy elmaradott, primitív szociális létesítményekkel terhes hagyatékot vett át a korábbi vállalatvezetéstől. Az új szociális viszonyok közül talán az egész munkásságra kiterjedő nyugdíjellátás volt a legjelentősebb. A Tisza Cipőgyárból nyugdíjba vonult személyek sorsát a társadalombiztosítási tanáccsal együttműködő héttagú nyugdíjügyi és segélyezési albizottság kísérte figyelemmel abban az időben. A bizottság mindezeken túl nemcsak öregségi, hanem rokkantsági, árvasági, valamint özvegyi járadékkal kapcsolatos beterjesztésekkel is foglalkozott. A szociális viszonyok másik lényeges eleme a betegellátás. A háború után a gyár csak elenyésző óraszámban, mellékállásban foglalkoztatott orvosokat. 1967-ben pedig már két főállású üzemorvos, bőrgyógyászati, nőgyógyászati szakorvos, két üzemi ápolónő, továbbá három függetlenített elsősegélynyújtó dolgozott ugyanitt. Az elsősegélynyújtás központja az üzemi rendelőben volt. Ott állandó éjjeli ügyeletet tartottak, amit függetlenített ápolónők láttak el. Megemlíthető szociális intézmény volt még az üzemi étkeztetés. Gyökeres változásra 1959-től került sor, amikor felépült az új központi irodaház épülete. Ennek alsó szintje működött, mint étterem és az azt kiegészítő konyha. 20/71