Kovács Mónika: Martfű fejlődése és emberierőforrás-háttere a rendszerváltástól napjainkig (2005) / 0863-2005

A minimális beruházások miatt nem voltak megvalósíthatók a korszerűsítések, ami egyaránt kihatott a termelés minőségére és mennyiségére is. Gyakoriak voltak a leállások és a géphibák, akadozott a nyersanyagellátás, és az értékesítés is komoly gondokat okozott. A fejlesztések hiányában úgy próbálták meg ösztönözni a termelést, hogy felülről szervezett munkaversenyeket indítottak. Erről az időszakról az elmúlt rendszerre jellemző szemléletben így ír Hegedűs Kálmán: „A tőkés konkurencia helyére a szocialista kooperáció lépett. A profithajsza helyébe a tervteljesítés, a munkások kizsákmányolása helyére a munkaverseny". Később azonban nagyobb kiterjedésűvé vált, már kollektívák, üzemrészek, szocialista brigádok versenyéről beszélhetünk. A gyári brigádoknak az élet három „színterén" kellett vállalásokat tenniük: a munka, az életmód és a tanulás terén. „Szocialista módon dolgozni, tanulni és élni" hangzott a jelszó. A brigádok tagjai felvállalták, hogy munkavégzésükben mindenekelőtt a mennyiségi termelésre törekszenek, azáltal, hogy energiatakarékosan dolgoznak, a lehető legkevesebb hulladékanyaggal. A felnőtt dolgozók ígéretet tettek arra is, hogy fejlesztik tudásukat, szakmai képesítést szereznek. 1955 végére Martfű egyaránt nevezhető ipari-termelőszövetkezeti községnek, melynek területén két ipari üzem (cipőgyár, téglagyár), egy állami gazdaság, valamint két TSZ van. Az 1956-os forradalom hatása Martfűn Az 1956-os év eseményei természetesen Martfűn sem múltak el nyomtalanul. Az üzemben 1956 októbere és 1957 januárja között szünetelt a munka, némi megszakítással. A sztrájkhangulat a gyárról átterjedt az egész településre, beleértve az üzemi iskolát is. Az igazgató 1957. január 20ig ún. szénszünetet rendelt el, egyeztetve a munkástanáccsal illetve a gyár új vezetőségével. 17/71