Mező Szilveszter: Nagy Sándor oázisa – Síva (2003) / 809-2003

megfelelően, 4-5 esztendős koruktól esküvőjükig gyűjtögetik az ékszereket és a kelengyét. Szüzességüket még ma is ezüst nyaklánc jelképezi. Itt még az iszlám szigorú életelveit követik, és az emberek leborulnak istenük előtt, megköszönve gyötrelmes életüket. Bár vannak vagy legalábbis léteztek olyan helyi szokások, amelyek ezzel a szigorral de a nyugati közerkölcsökkel sem egyeztethetők össze. Századunk első harmadában itt kutató szociálantropológusok leírták, hogy a férfiak közötti házasságkötés is természetes és elfogadott volt.

Újra buszunkban ülünk, sötét függönyként borul ránk az éjszaka. A motor halk duruzsolása visszarepít bennünket a XX. Századba, kiszakítva az oázis évszázados álmából. Feltűnik előttünk egy távoli reflektor mindjobban erősödő fénye. A helyi szokásoknak megfelelően mind a két sofőr lekapcsolja a világítást és a járművek vakon száguldanak egymás felé a sivatagi éj sötétjében. Rövid vakrepülésünk szerencsés véget ér, de hogy a modem idők és a helyi hagyományok szükségszerű ütközése milyen hatással lesz az oázis jövőjére, azt talán még Ámon nagy tudású jövendőmondói sem lennének képesek megjósolni.