Mező Szilveszter: Nagy Sándor oázisa – Síva (2003) / 809-2003
-гооъ VÍ iJУ<Еi i' Szíva - Nagy Sándor oázisa Ahogy elmaradnak Marsa Matruh, a kis Földközi-tengeri kikötőváros utolsó szegényes vályogviskói is, a civilizáció egyetlen látható jeleként már csak buszunk robog a Szahara belsejében megbúvó távoli úti célja felé. A kő-és kavicssivatag lélekölő egyhangúságát csak néhány magányosan kódorgó tevecsapat, és azok a beduinok által még ma is használt ősi ciszternák szakítják meg, melyeket jóval a görög hódítás előtt építettek a karavánok számára. Szíva földrajzi fekvése-mint hosszú történelme során mindvégig-ma is periférikus. Egyiptom ÉNy-i részén a Líbiai-homoktenger peremén található, mindössze 40-50 kilométerre a nyugatról szomszédos Líbiától. Az oázis felé fokozatosan ereszkedő út jelzi a terület tengerszintnél mélyebb fekvését, hiszen részét képezi annak a hatalmas kiterjedésű mélyföldnek, mely a Sziva-oáziscsoporttól a második világháborús had szintér, El-Alamein magasságáig húzódik. Az első „ újkori „ európai 7792-ben járt itt. Az azóta eltelt kétszáz évben számos utazó fordult meg az oázisban, köztük a neves magyar szaharakutató Almásy László is, aki a térség feltérképezése során kereste fel Szivát. Ki gondolná, hogy ez az Isten háta mögötti kicsiny oázis milyen fontos szerepet játszott Egyiptom és a világtörténelem színpadán. Légvonalban is több mint hatszáz kilométerre a Nílus-völgy klasszikus fáraókori kultúrájától, messze sugárzóan hirdette az isten királyok nagyságát a központjában, Aghurmiban emelkedő ősi Amon-templom révén. Legendák születtek ezen a kietlen, dűnékkel tagolt földön, hatalomra éhes uralkodók fényes seregeiről, kapzsi kereskedők gazdagon megrakott karavánjairól, melyekre szemfedőként borult a gyilkos homok. Néha egy-egy meseszerű történet hirtelen testet ölt. Ez történt a perzsa Kambüszész elveszettnek hitt harcosaival is. Két és fél évezreden át pihentek elfeledve a sivatagban, mígnem egyiptomi régészek 7977-ben az oázis közelében rájuk találtak. Majdnem elérték céljukat de a sors máshogy akarta. Talán Ámon védte meg templomát a hódítóktól? A híres Ammoniumot egy etióp származású egyiptomi király-а Bibliából is ismeri-Taharka (i.e. 690-664 ) alapította, bár egyes források szerint az alapítás ideje későbbre, a XXVI.dinasztia egyik fáraójának, Amaszisznak (i.e. 570-526 ) az uralkodásához köthető. Az angol Hamilton által felfedezett egykori templom hieroglif írásjelekkel telerótt romjain még napjainkban is szembetűnik Ámonnak „ az istenek királyának „ képmása, akinek számos ábrázolása ismert Egyiptom szerte. A XII. dinasztia alatt ( Kr.e. 20-18 század) főistenné váló Ámon, többnyire trónusán ülő, tolikoronát viselő, kezében az isteni hatalmat szimbolizáló „ uasz-jogart „ tartó férfiként jelenik meg, de gyakran láthatjuk kos fejű, embertestű alakként, vagy ritkábban egy ősi teremtésmítosszal összefüggésben vadliba formájában. Kikérték véleményét vitatott politikai kérdésekben is, melyekre orákulumok formájában adott választ. Az isteni megnyilatkozások Szivában sajátos formát öltöttek. A szentélyhez egy titkos folyosó is tartozott, melynek létezéséről csak a beavatottak szűk köre tudhatott. A folyosót és a központi termet elválasztó falat apró, a hangokat erősen torzító rések törték át, melyeken keresztül „ Ámon szavai „ áradtak, természetesen papjai szájából. A távolinak tetsző furcsa hangokat az ájtatos hívők az Istenség válaszának hitték, és mivel egy istennek mindig igaza van, megérthetjük a jósda óriási befolyását, a fáraóéval vetekedő hatalmát. A szentély jelentőségét jól mutatja, hogy hírnevét a későbbi hellenisztikus korban is megőrizte és méltó vetélytársa volt a híres-hírhedt Delphoi-jósdának. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint az, hogy 777. Alexandros (Nagy Sándor ) a makedón király, vállalva a nyolc napig tartó sivatagi utazás kockázatát, negyven ezres hadseregével Kr. e. 552-ben felkereste az oázist. A tengerparti Paraetoniumból ( ma Kasr Medsed) kiindulva keresztülvágott a Líbiaisivatagon, követve azt a két hollót, melyeket Ámon küldött egy kiadós zápor kíséretében a fiatal hadvezér segítségére. Az Ámon fiává magasztosított ifjút fáraóvá nyilvánították és
